Kertész Sándor

(Debrecen, 1911. jún. 29.–Toronto, 1990. jún. 14.): színész, rendező, színházigazgató. 1929-ben lépett színi pályára, Kiss Árpád soproni, majd Deák Lőrinc kispesti társ.-ának tagja volt. 1938-ban a Royal Színházban játszott. A háború idején munkaszolgálatos, majd hadifogoly. A foksáni fogolytáborban tábori színházat szervezett. 1946–1948 között a debreceni Csokonai, 1948–1951 között a Miskolci Nemzeti, 1951–52-ben a pécsi színház tagja. Kezdetben táncoskomikus, később drámai szerepeket alakított. 1952–1954 között a Fővárosi Víg Színház főrendezője, 1955–56-ban a József Attila Színház főrendezője és a fiatal színészek stúdiójának vezetője. 1957-ben családjával Nyugatra távozott, 1958-ban megalapította a torontói m. színházat, amely először Vidám Színpad néven működött, majd felvette a Művész Színház nevet. A színház ig.-ja, színésze, dramaturgja volt nyugalomba vonulásáig (1988). A nyugati diaszpóra legsikeresebb színi direktora volt. Műsorának zömét operettek, daljátékok, polgári színművek alkották, de bemutatott klasszikus értékeket is. Megkapta a kanadai Multikulturális Színházi Fesztivál legjobb férfialakításának díját. A m. kultúra terjesztéséért magas kanadai kormánykitüntetésben részesült. A torontói Helikon Irodalmi Társaságban Petőfiről, Csokonairól, Vörösmartyról tartott előadást. Élete alkonyán a m. kormánytól megkapta a Pro Cultura Hungarica emlékérmet. F.Sz. Raszkolnyikov (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés); Bóni (Kálmán I.: A csárdáskirálynő); Tartuffe (Molière; Rettegi Fridolin (Schönthan: A szabin nők elrablása); IV. Henrik (Pirandello); Színész (Molnár F.: A testőr). Könyve: Déryné voltam Kanadában (Toronto, 1981).

KERTÉSZ SÁNDOR