Kállay Miklós

(Eger, 1885. okt. 7.–Bp., 1955.?): író, műfordító. Egerben kezdte működését. 1917-től Budapesten az Alkotmány, 1920-tól a Nemzeti Újság színikritikusa, 1928–31-ben a Nemzeti Szalon társszerk.-je volt Surányi Miklóssal. 1937–1940 között a Napkelet, 1940–44-ben a Híd szerk.-je. Íróként és kritikusként is a konzervatív irányt képviselte. Műfordításai értékesek. Munkatársa volt a Magyar Színművészeti Lexikonnak. 1937-ben drámaírói munkásságáért a Petőfi Társaság Madách-nagydíjjal tüntette ki. Drámái: Az aranytükör (1912); Tűz a gyárban (1914); A liliomos királyfi (1930); A roninok kincse (1936); Godiva (1938); Rontó Pál (1939). Fordításai: Müller: Tüzek (1922); Rolland: A Szerelem és Halál játéka (1925); Hofmannstahl: Akárki (1924); Gèraldy-Spitzer: Ha akarnám (1925).