Komárom színészete
hosszú és gazdag színházi hagyományt mondhat magáénak a város. A jezsuita iskolai színjátszás 1681-től vált rendszeressé és tartott 1771-ig. 1769–1773 között Felix Berner német vándortárs.-a jelent meg többször is. 1789-ben itt írta ki Péczeli József az első hazai pályázatot m. nyelvű, m. történeti tárgyú szomorújátékra. Itt mutatták be diákok 1789-ben Illei János Tornyos Péter c. vj.-át; 1792-ben pedig Az öreg fösvény (Zsugori) c. Molière-adaptációját. Itt kísérletezett 1802-ben J. J. Nouseul német társ.-a m. nyelvű előadásaival. Az első hivatásos m. társ. Benke József és Kemény János vezetésével Pestről érkezett, és a Zichy-palota első emeleti tánctermében 1811. máj. 8-án mutatkozott be. Ettől kezdve rendszeressé vált a m. együttesek látogatása. 1816–1818 között évente tért vissza Balog István; őt 1819–20-ban Kilényi Dávid követte. 1821-től évente váltogatták egymást az igazgatók, köztük Ujjfalussy Sándor és Pergő Celesztin is. 1829-től 1840-ig a a Dunántúli Színjátszó Társaság lépett fel Komlóssy József vezetésével. Színházépület nem lévén, a társ.-ok különböző épületeket vettek igénybe. Télen többek között a Mázsaházban, az Arany Sas nagytermében, Szarka József kastélyában, nyaranta az Erzsébetszigeti nyitott arénában, vagy egy szigeti „páholyszerű színkörben” játszottak. A szabadságharc utolsó heteiben Pázmán Mihályék tartózkodtak a városban, s még a csapatok elvonulása előtti utolsó estén, 1849. szept. 30-án is tartottak előadást. Ezután 1852-től indult újra a színházi élet. A kisebb társ.-okat 1856-ban Hetényi József és Molnár György nagyobb együttese követte. 1870-ig azután megint középtárs.-ok látogatták a várost. Három évadon át Lászy Vilmos kapta a játszási engedélyt (1870–1873). 1875–1900 között azonban minden évben más ig. jelent meg. Ennek főként az volt az oka, hogy a városnak még mindig nem volt állandó kőszínháza. Ez idő tájt csak a nyári színkörben, a Nérei-vendéglőben, a Nagycsizma-vendéglőben, vagy a Csóka Kávéházban játszhattak. Ezért a város műkedvelői előadásaikat egy állandó színház építésének javára tartották. A 20. sz. elején Komárom az ún. „nyitrai” színikerülethez tartozott, Győr, Esztergom, Pápa, Pöstyén társvárosokkal együtt. Ez a rendszer biztosította azt a folyamatosságot, amelynek eredményeképpen Mezei Béla társ.-a, 1903-tól 1915-ig látta el előadásokkal a várost. Amikor Komáromot 1919-ben Csehszlovákiához csatolták, Polgár Károly kezdett itt újra játszani. Mivel a szlovákiai m. színjátszás a két vh. között Pozsony és Kassa köré szerveződött, Komáromnak csak kisebb vándortárs.-ok jutottak: Bérczy Jenő, Iván Sándor, Földes Dezső mellett az anyaországból látogattak át kisebb együttesek; többek közt Tarr Béla, Bánky Róbert, Szalay Károly, Kőszegi Géza vezetésével. Az 1939-es visszacsatolás évében Jakabffy Dezső adott két hónapos műsort; a stagione-rendszerből azonban kimaradt a város. – A II. világháború után csak 1950-ben indult el új kezdeményezés a szlovákiai Állami Faluszínház m. tagozatával, majd 1952-től a Magyar Területi Színház (Matesz) vállalta magára a város színházi ellátását. – Ir. id. Szinyei J.: A komáromi magyar színészet története, 1811–1835 (Komárom, 1881–1884); Benyovszky K.: A szlovenszkói magyar színészet vázlatos története (Bratislava–Pozsony, 1933); Baranyay J.: A komáromi magyar színészet története, 1811–1941 (Komárom, 1941); Kováts M.: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában, 1918–1938 (Bratislava, 1974); Virágh J.: A komáromi magyar színészet története, 1792–1918 (Tatabánya, 1981); Tóth L.: Lapok a komáromi színjátszás történetéből (Műhely, ’84., Bratislava, 1984); Komáromi Jókai Színház (1992).