Kórodi András

(Bp., 1922. máj. 24.–Treviso, 1986. szept. 17.): karmester. Zenei tanulmányait zongora és klarinét szakon kezdte a Zak-n. Tanárai Varró Margit, Máthé Miklósné és id. Váczi Károly voltak. Karmesteri tanulmányait a Nemzeti Zenedében végezte Ferencsik János és Lajtha László irányításával. 1946-ban lett az Operaház korrepetitora, majd karmestere. 1963-ban első karmesterré nevezték ki. 1967-től a Budapesti Filharmóniai Társaság karnagya, majd 1976-tól haláláig elnök-karnagya volt. 1957–1982 között a Zak karmesterképző tanszakának tanára, ill. tanszakvezetője volt. Számos kortárs m. mű ősbemutatója fűződik a nevéhez: Huszti kaland (Kadosa Pál); Vérnász, Sámson (Szokolay Sándor); Kádár Kata (Hajdú Mihály); Légy jó mindhalálig, Ludas Matyi (Szabó Ferenc); Bűn és bűnhődés (Petrovics Emil); Mózes (Durkó Zsolt). Az Operaház társ.-ával, ill. a Filharmóniai Társaság zenekarával, valamint vendégkarmesterként rendszeresen fellépett a nemzetközi hangverseny- és operaszínpadon. Számos lemezfelvétel készült vezényletével. Kossuth-díjas (1960), érdemes (1970) és kiváló művész (1983).