Kós Károly

(Temesvár, 1883. dec. 16.–Kolozsvár, 1977. aug. 24.): író, költő, etnográfus, műtörténész, építő- és iparművész, könyvművész, díszlet- és jelmeztervező. 1902–1907 között általános mérnöki, majd építészmérnöki tanulmányokat folytatott a József Műegyetemen. Az I. világháború végéig Bp.-en és Erdélyben élt és dolgozott. Építőművészeti, grafika-könyvészeti és művészettörténeti munkássága, szecesszióból indult művész világképe a m., főleg erdélyi művészeti hagyományokból építkezett. Számtalan köz- és magánépületet tervezett, könyveket illusztrált. Bánffy Miklós kérésére 1916-ben megtervezte IV. Károly koronázásának szabadtéri díszleteit. 1919-től Erdélyben élt, tevékenykedett, részben a korábbiakat is folytatva. Tanulmányokat, regényeket, elbeszéléseket, drámákat írt: pl. Az országépítő (1934, regény, később drámaváltozat); Budai Nagy Antal (1936, dráma). Egyik alapítója és ig.-ja volt az Erdélyi Szépmíves Céhnek, szerk.-je az Erdélyi Helikonnak. 1930–1940 között díszleteket és jelmezt tervezett erdélyi – Kolozsvár – és mo.-i – Vígszínház – színházaknak. Szcenográfiai munkásságára a korok, művek tárgyi kultúrájának alapos ismerete, a m. (erdélyi) művészeti hagyományok felélesztése, konstruktív színpadkép-alakítás, konfliktusok, jellemek metaforikus, grafikai élességű kifejezése jellemző. F.T. A kolozsvári Magyar Kamaraszínház terve (1934); Kacsoh P.: János vitéz; Kós K.: Budai Nagy Antal. – Ir. K. K. Emlékkönyv.