Kabos Gyula
(Bp., 1887. márc. 19.–New York, 1941. okt. 6.): színész. 1905-ben Solymosi Elek színiiskoláját végezte el. 1905–06-ban Szabadkán kezdte pályáját. 1906–07-ben Zomborban, 1907-től 1910-ig ismét Szabadkán, 1910–1913 között Nagyváradon, 1913–14-ben a Király Színházban, 1913-ban a Royal Sörkabaréban is játszott. 1916–1918 között a Kristálypalotában, a Fővárosi Orfeumban, a Télikertben, 1917-ben a Magyar Színházban és az Intim Kabaréban lépett színpadra. 1918-ban Nagyváradon színházalapítással próbálkozott. 1919-ben visszatért Bp.-re. 1919–20-ban a Dunaparti Színházban szerepelt. 1920–1922 között az Andrássy úti, 1922–24-ben a Magyar, 1924–25-ben a Víg, 1925–26-ban a Belvárosi és a Renaissance, 1926–27-ben az Andrássy úti Színház tagja volt. Fellépett 1921-ben a Revü, a Scala és Blaha Lujza, 1921-ben, 1923–24-ben és 1927-ben a Belvárosi Színházban, 1923-ban a Pesti Kabaréban, 1924-ben a Renaissance Színházban, 1924–1926 között a Budai Színkörben, 1926-ban a Magyar, az Andrássy úti és a Városi Színházban. 1926-tól 1929-ig a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1929–30-ban a Fővárosi Művész Színház ig.-ja volt. 1928–1930 között a Budapesti, 1929-ben a Nyári Operett, 1930-ban, 1932-ben, 1934-ben, 1936-ban a Fővárosi Operett, 1931–1933 között a Király, 1932-ben a Víg és a Labriola Színház, a Modern Kabaré, 1933–1935 között a Magyar Színházban szerepelt. 1932-ben Bécsben a Theater der Komikerben vendégszerepelt. 1935–1937 között a Víg, 1937–38-ban a Magyar és Andrássy Színházhoz kötötte szerződés. 1939-ben az USA-ba települt, ahol alkalmi fellépéseken szórakoztatta a magyarul tudó közönséget. Pályáját mint táncoskomikus kezdte, majd a pesti kabaré utánozhatatlan egyénisége lett, s maradandót alkotott vígjátékokban, komikus és tragikomikus szerepekben is. Testi és lelki sebeket hordozó kisemberei szívszorító őszinteséget és ügyefogyottságot sugároztak. Kabos Gyula hadaró és dadogó beszéddel, eszköztelen játékkal, félszeg mozdulatokkal, groteszk mimikával teremtett figuráját számos, 1931–1938 között készült film is őrzi. F.Sz. Róth bácsi (Földes I.: Hivatalnok urak); Lopahin (Csehov: Cseresznyéskert); Szonkin (Juskevics: Szonkin és a főnyeremény); Kardos (Zsolt B.: Erzsébetváros); Musztafa bej (Ábrahám P.: Bál a Savoyban); Virág (Hunyady S.: Lovagias ügy). F.M. Pesten kezdődött…! (Cleveland, 1940); Öcsém (New York, 1941.) – Ir. K. Gy., 1887–1941. Születésének századik évfordulójára (1987).
KABOS GYULA
