Kovács György

(Kolozsvár, 1910. febr. 22.–Kolozsvár, 1977. nov. 8.): színész, rendező. 1933-ban kezdte színészi pályáját a kolozsvári Magyar Színházban. 1934-ben már Lucifert játszott Az ember tragédiájában. 1934–1940 között a bp.-i színházakban is fellépett. A marosvásárhelyi Székely Színház alapító tagjai közé tartozik. 1965-ben a kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött. A kolozsvári Magyar Művészeti Intézet, később a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanára, majd tanulmányi ig.-jaként jelentős szerepet játszott a háború utáni színészképzésben. Drámaírással is megpróbálkozott, a Székely Színház 1957-ben mutatta be Eugen Mirceával közösen írt darabját, Az utolsó vonatot. Életének utolsó szakaszában főként filmszerepeket és rendezést vállalt. Az erdélyi m. nyelvű színjátszás egyik legnagyobb és legsokoldalúbb tehetsége volt. Klasszikus és modern darabokban hősi, karakter- és vígjátéki szerepeket játszott. Szép szövegmondása, egyénien tagolt beszéde, ironikus modora sajátos színezetet kölcsönzött alakításainak és rendezéseinek. 1976-ban A kor falára c. verslemeze jelent meg. Kétszer tüntették ki Állami díjjal, majd érdemes művészi, később népművészi címmel. F.Sz. Rómeó, Hamlet (Sh.); Móka (Tamási Á.: Énekes madár); Szakhmáry Móricz Zs.: Úri muri); Kossuth (Illyés Gy.: Fáklyaláng); Tyetyerev (Gorkij: Kispolgárok); Starbuck (Nash: Az esőhozó ember); Manole Crudu (Lovinescu: Egy művész halála); Cipriani professzor (Örkény I.: Tóték). F.R. Móricz Zs.: Úri muri; Pirandello: IV. Henrik; Euripidész–Sartre–Illyés Gy.: A trójai nők; Gyurkó L.: Szerelmem, Elektra.

KOVÁCS GYÖRGY – Tartuffe (Molière)