Kántorné Engelhardt Anna

(Nagyszeben, 1791–Marosvásárhely, 1854. febr. 28.): színésznő. A német anyanyelvű, autodidakta Kántorné Engelhardt Anna pályáját 1809-ben kezdte. Férje Kándor Gerzson komikus volt. Vándorszínészként 1847-ig járta az országot. Főbb állomáshelyei: Debrecen, Nagyvárad, Székesfehérvár, Kassa és a budai Várszínház. A Pesti Magyar Színháznak, majd a Nemzeti Színháznak nem lett tagja: szerepköréből való kiöregedése egybeesett a romantika stílusváltásával. Visszavonulása után arisztokraták támogatására szorult. 1851-ben, utolsó fellépésekor a marosvásárhelyi színház pénztárosa volt. A drámai hősnő szerepkörét töltötte be egész pályáján. A „síró-éneklő iskolá”-nak nevezett stílus legkiválóbb képviselője; játékát elmélyült szereptudás, nemes pátosz jellemezte. Szerepeit évtizedeken át megőrizte és csiszolta. Alakításairól külföldi utazók is elismeréssel írtak. Jelentős részt vállalt Kisfaludy Károly színpadi sikereiben. F.Sz. Sappho (Grillparzer); Erzsébet (Schiller: Stuart Mária); Gertrudis (Katona J.: Bánk bán, az ősbem.-n is); Octavia (Kotzebue); Ilka, Szécsi Mária (Kisfaludy K.); Bátori Mária (Soden-Dugonics A.). – Ir. Szigligeti E.: Magyar színészek életrajzai (1878, 1–16.); K. levelei (kiad. Barna J., Makó, 1932); Fodor I.: K. (Marosvásárhely, 1936); Kárpáti A.: K. (1954).

KÁNTORNÉ ENGELHARDT ANNA