Kőszeghy Károly; Purt

(Kőszeg, 1820. nov. 17.–Bp., 1891. márc. 9.): énekes (bariton). 1940-ben első színi próbálkozása után Bécsben folytatott énektanulmányokat. 1843-ban Bartay András léptette fel először a Nemzeti Színházban Rodolfo (Bellini: Az alvajáró) szerepében. Azonnal szerződést kapott. Benza Károly szerepkörét vette át. A legképzettebb énekesek egyikeként megbízhatóságával, kitűnő játékával és orgánumával rendkívüli népszerűségre tett szert. Több mint 40 évig szinte pótolhatatlanul ő énekelte a hangfajába tartozó összes buffoszerepet. Az Operaház megnyitása után még néhány évig ott énekelt mint buffobasszus. 1887-ben Gil Gerezként (Auber: Fekete dominó) búcsúzott el. F.Sz. Zakariás (Meyerbeer: Próféta); Rocco (Beethoven: Fidelio); Czillei (Erkel F.: Hunyadi László); Leporello (Mozart: Don Giovanni); Papageno (Mozart: A varázsfuvola); Don Pasquale (Donizetti).

KŐSZEGHY KÁROLY – Brogni bíbornok (Halévy: A zsidónő)