Karády Katalin; Kanczler
(Bp., 1912. dec. 8.–New York, 1990. febr. 7.): színésznő, énekesnő. Cs. Aczél Ilonánál tanult színészmesterséget, Egyed Zoltán indította el színészi pályáján. 1939-től 1941-ig a Pesti és a Vígszínházban, 1943–1944-ben, 1945–1946-ban, 1948-ban a Fővárosi Operettszínházban, 1947-ben a Pesti Színházban kapott szerepeket. 1945-ben az Arizona Irodalmi Varietében, 1949-ben a Royal Revüszínházban is fellépett. Gyakran énekelt a rádióban is. 1951-től külföldön, Brazíliában, majd az USA-ban élt. Kalapszalonja volt, de emigrációs évei alatt néhányszor színpadra lépett. Dekoratív megjelenése, titokzatos, erotikus sugárzású lénye, mély hangja, szuggesztív egyénisége elsősorban filmszerepekben és a pódiumon érvényesült. F.Sz. Gabi (Bókay J.: Első szerelem); Jelena (Arcübasev: Féltékenység); Izabella (Fényes Sz.: A királynő csókja); Maya (Fényes Sz.); Sybill (Jacobi V.); Zia (Kemény E.: Fekete liliom); Tangolita (Ábrahám P.: Bál a Savoyban). Könyve: Hogyan lettem színésznő? (1989). – Ir. Király J.: K. mítosza és mágiája (1989).
KARÁDY KATALIN – Vera (Fendrik F.: Vera és családja)
