Latinovits Zoltán
(Bp., 1931. szept. 9.– Balatonszemes, 1976. jún. 4.): színész, rendező. Galamb Sándornál és Lehotay Árpádnál folytatott magántanulmányokat, majd amatőr együttesben játszott. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diploma után 1956–59-ben a debreceni Csokonai Színházban, 1959–61-ben a Miskolci Nemzeti, 1961–62-ben ismét a debreceni Csokonai, 1962–1966 között a Vígszínház művésze volt. Közben 1965-ben vendégként fellépett a Körszínházban. 1966–68-ban a Thália, 1968–69-ben a kecskeméti Katona József, 1969–71-ben ismét a Vígszínház, 1971–73-ban a veszprémi Petőfi Színház színésze és rend.-je volt. 1973–1975 között az Irodalmi Színpadon és az Egyetemi Színpadon önálló irodalmi műsorokkal lépett fel. 1976-ban a Fővárosi Operettszínházban Békeffy István–Fényes Szabolcs: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak címszerepét játszotta. További fellépéseit súlyos betegsége akadályozta meg. Halála az egész magyar közvéleményt megdöbbentette. Jászai Mari-díjas (1966), Balázs Béla-díjas (1970), érdemes művész (1975) kitüntetést, 1989-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. Kiemelkedő, sokoldalú művész volt. Szerepformálását rendkívüli szuggesztivitás, átélés, intellektuális megközelítés jellemezte. Romantikus hősöket, töprengő, vívódó igazságkeresőket, torz lelkű, groteszk figurákat egyaránt alakított a színpadon és a filmvásznon is. Előadóművészként a költő megjelenítésére, a vers születésének megidézésére törekedett. Különösen emlékezetes élményt nyújtott Vörösmarty Mihály, Ady Endre és József Attila költeményeinek előadása, mert szakított a korábbi egyoldalú értelmező versmondással. Sokat játszott a rádióban is. Két színpadi rendezése a m. színházi élet jelentős eseménye volt. Harcait, igazságkeresését, jobbító szándékát írásban is megfogalmazta a Ködszurkáló (1973) c. önéletrajzi jegyzetében és vitairatában. F.Sz. Rómeó (Sh.: Rómeó és Júlia); Lucien (Anouilh: Rómeó és Jeanette); Orin (O’Neill: Amerikai Elektra); Lebeau (Miller: Közjáték Vichyben); Ivan Karamazov (Dosztojevszkij: Karamazov testvérek); Savonarola (Mann: Fiorenza); Cipolla (Mann–Skuszanka: Mario és a varázsló); Őrnagy (Örkény I.: Tóték); Liliom (Molnár F.); Ivan Vojnyickij (Csehov: Ványa bácsi); IV. Henrik (Pirandello); Teleki (Illyés Gy.: A különc); Willy Loman (Miller: Az ügynök halála). F.R. Németh L.: Győzelem; Gorkij: Kispolgárok. Könyvei: Ködszurkáló (1973); Verset mondok (tanulmányok, nyilatkozatok, műsorok, posztumusz összeállítás, 1978); Emlékszem a röpülés boldogságára (szerk. Szigethy G., 1985); Németh László: Győzelem (rendezőpéldány és az előadás összes kritikái. Szerk. és tanulmány: Szigethy G., 1992). – Ir. Koltai T.: L. Z. két rendezése (Színházfaggató, 1978); Hegyi B.: L. Legenda, valóság, emlékezet (1983); Kelecsényi L.: L. (1985); Ablonczy L.: L. Z. tekintete (1987); Molnár Gál P.: L. (1990); Kelemen T.: L. Z.-hangarchívum (1985).
LATINOVITS ZOLTÁN – IV. Henrik (Pirandello)
