Lázár Mária; Czartoryski
(Herkulesfürdő, 1895. ápr. 18.–Bp., 1983. ápr. 18.): színésznő. Az Országos Színészegyesület színiiskoláját végezte 1915-ben, s Szegeden kezdte pályáját. 1921-ben a Vígszínház szerződtette, ahol 1944-ig rendszeresen szerepelt. 1925-ben a Renaissance és az Apolló Színházban, a Royal Orfeumban, 1926–27-ben a Fővárosi Operettszínházban foglalkoztatták. 1928–1934 között, 1936-ban, 1938–39-ben a Magyar, 1929-ben, 1932–1934 között, 1936-ban, 1938-ban a Belvárosi, 1937-ben az Andrássy úti és a Művész, 1941-ben a Madách, 1942-ben az Új Magyar Színházban játszott. 1945-ben a Belvárosi, 1946-ban a Madách, 1947-ben a Művész, 1948-ban a Magyar és a Madách Színházban kapott szerepeket. 1950-től 1961-ig, majd 1965-től 1975-ig a Madách, 1959-ben A Magyar Néphadsereg, 1968-ban a Fővárosi Operettszínházban lépett színpadra. 1961–1965 között balesete miatt nem dolgozhatott. Dekoratív megjelenése, telt orgánuma, eleganciája a „végzet asszonya” szerepkörére predesztinálta, később finom humorával, öniróniájával elmélyült karaktereket teremtett. Számos filmet forgatott. Egy évtizeden át a Magyar Színházművészeti Szövetség elnöke. 1962-ben érdemes művész, 1973-ban kiváló művész címet kapott. F.Sz. Natalja (Csehov: Három nővér); Cinka (Molnár F.: Az ördög); Az angyal (Vaszary J.: Angyalt vettem feleségül); La Tangolita (Ábrahám P.: Bál a Savoyban); Maca (Bókay J.: Megvédtem egy asszonyt); A királyné (Scribe: Egy pohár víz); Erzsébet (Huszka J.); Zrínyi Ilona (Herczeg F.: Aranyszárnyak); Murzaveckaja (Osztrovszkij: Farkasok és bárányok); Capuletné (Sh.: Rómeó és Júlia); Mária Dominika (Molnár F.: A hattyú); Dudgeonné (Shaw: Az ördög cimborája).
LÁZÁR MÁRIA – A császárnő (Steinbrecher: Bécsi gyémántok)
