Lehár Ferenc

(Komárom, 1870. ápr. 30.–Bad Ischl, 1948. okt. 24.): zeneszerző, operettkomponista. A Prágai Konzervatóriumban folytatott tanulmányok után színházi hegedűsként kezdte zenei pályafutását, majd Bécsben, édesapja asszisztenseként katonakarmester lett. 1890-től különböző katonazenekaroknál volt karmester Losoncon, Polában, Triesztben, Budapesten és Bécsben. Színpadi szerzőként 1896-ban Lipcsében mutatkozott be, Kukuschka c. művével, de igazi sikereit operettszerzőként aratta. Első bécsi operettje, A víg özvegy (Bécs, 1905) hozta meg számára a népszerűséget. Az addigi hagyományos bécsi lokálpatriotizmust háttérbe szorító, inkább kozmopolita jellegű művét a világ több zenés színháza műsorára tűzte. Következő jelentős sikert megért műve a Luxemburg grófja (Bécs, 1909), majd a rákövetkező évben a Cigányszerelem (Bécs, 1910). Lehár Ferenc zenéje azt a jellegzetes bécsi frivolitást és derűt sugározza, amely a Monarchia fővárosát a századfordulón jellemezte. Rendkívüli dallami és ritmikai invenciója eredetiséggel és szellemes iróniával párosult. F.M. Der Rastelbinder (A drótostót, Bécs, 1902); Fürstenkind (Hercegkisasszony, Bécs, 1909); Zigeunerliebe (Cigányszerelem, Bécs, 1910); Éva (Bécs, 1911); A pacsirta (Bp., 1918); Frasquita (Bécs, 1922); Paganini (Bécs, 1925); Der Zarewitsch (A cárevics, Berlin, 1927); Das Land des Lächelns (A mosoly országa, Berlin, 1929); Giuditta (Bécs, 1934); A garabonciás (Bp., a Cigányszerelem új szövegkönyvvel, Bp., Operaház, 1943); Vándordiák (az előbbi kamaraváltozata, 1952).