Lendvay Márton, id.
(Nagybánya, 1807. nov. 11.–Pest, 1858. jan. 29.): énekes-színész, rendező. Néhány műkedvelő fellépés után városi írnokból lett színész 1826-ban – más forrás szerint 1828-ban – Fejér Károly társ.-ánál. Első sikereit Nagyváradon aratta, Pesten először 1831-ben lépett fel. Ezután a Dunántúli Színjátszó Társaság tagja lett, az országgyűlés alkalmából velük szerepelt Pozsonyban 1833-ban. Első felesége Jeremiás Karolina színésznő volt. Második házasságát 1832. dec. 27-én kötötte Győrött Hivatal Anikóval, amely 1848-ig tartott. Az 1830-as években Kassa, Kolozsvár és a budai Várszínház voltak főbb állomáshelyei, de gyakran vállalt fellépést más vándortárs.-oknál is. A Pesti Magyar Színház, illetve a Nemzeti Színház alapítója és – megszakításokkal – haláláig tagja volt. 1840-ben bécsi és berlini tanulmányúton járt. Az operaháború miatt huzamosabb ideig játszott Kassán és Pécsett, az utóbbi helyen bízták meg először rendezéssel 1839–40-ben. A Nemzeti Színházban 1843-tól volt rend., előbb havi váltásban társaival, 1847-től szakosodva a drámai előadásokra. Tagja volt a pesti Nemzeti, majd az Ellenzéki Körnek, a forradalom idején nemzetőrnagy. 1849-ben követte a kormányt Debrecenbe is. 1843-tól a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagja. 1854. jan. 31-én volt utolsó fellépése a Nemzeti Színházban (Lord Rochester, Birch–Pfeiffer: A lowoodi árva). Agyvérzést kapott, és többet nem lépett fel. Szülővárosa már 1844 novemberében díszpolgárrá választotta. Kiváló fizikai adottságai – magas, karcsú termet, csengő hang – és alakítókészsége révén a m. romantika eszményi hősszerelmese volt. A reformkor utolsó éveiben a magyarság legjobb nemzeti tulajdonságainak megtestesítője lett. Szerepkörét mindvégig megőrizte, sőt pályája végén nagy tragikus hősöket is alakított. Világos baritonhangja alkalmasnak bizonyult a vándorszínészetben mindig problémás tenorszólamok eléneklésére, így hosszú éveken át kettős minőségben szerepelt. A Nemzeti Színházban is fellépett operaszerepekben. A jutalomjátékaira és vendégszerepléseire választott műsorai jelentős szerepet játszottak a klasszikus, elsősorban Sh., a kortárs m. drámairodalom népszerűsítésében és vendégjátékai révén a vidéki színészet fejlesztésében. Írt (posztumusz megjelent) novellákat és dalokat is szerzett. F.Sz. Zampa (Hérold); Fra Diavolo (Auber); Rómeó, Hamlet, Othello, III. Richárd, (Sh.); Fiesco, Don Carlos (Schiller); Ferdinánd (Schiller: Ármány és szerelem); Ethelwood (id. A. Dumas–Jermann: Korona és vérpad); Ruy Blas (Hugo); Antony (id. A. Dumas); Robin de Bois (Arago–Vermond: Az ördög naplója); Bánk bán (Katona J.); Árpád (Vörösmarty M.: Árpád ébredése); Korpádi Gergely (Szigligeti E.: Szökött katona); Táray (Czakó Zs.: Végrendelet). – Ir. Fejér K.: Rövid vázlata L. M. művészi életének (zsebkönyv, Szatmár, 1856); Szigligeti E.: Magyar színészek életrajzai (1878); Hegedűs G.: L. M. Nagy magyar színészek (1957); Zsoldos E.: L. M. (adattár szerepkatalógussal, jutalomjátékai és vélhető rendezései jegyzékével, 1958).