Lukács Margit

(Bp., 1918. dec. 21.– ): színésznő. A SzAk elvégzése után 1937-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz. 1989-től a Nemzeti Színház örökös tagja. Már kezdő színésznő korában a Nemzeti Színház nagy tragikáját látták benne a kritikusok. Királynői megjelenése, zengő orgánuma, a Nemzeti Színház legjobb hagyományait idéző szép színpadi beszéde klasszikus drámai hősnők megformálására predesztinálták. E szerepekben aratta legnagyobb sikereit, Antigoné, az Éj, Éva megformálójaként. Modern tragédiák hősnőinek, Csehov és Ibsen nőalakjainak életre keltésében is sodró erejű, szenvedélyes jellemábrázoló művészete érvényesül. Versmondóként is kiváló – erről tanúskodnak rádiófelvételei, melyeken a m. és a világirodalom legszebb darabjait tolmácsolja. Kossuth-díjas (1963), Jászai Mari-díjas (1957), érdemes (1958) és kiváló (1974) művész. F.Sz: Donna Cynthai (Moreto: Donna Diana); Éj (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde); Anitra (Ibsen: Peer Gynt); Eboli hercegnő (Schiller: Don Carlos); Antigoné (Szophoklész: Oidipusz Kolonoszban); Almaviva grófné (Beaumarchais: Figaro házassága); Varvara (Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek); Olivia (Sh.: Vízkereszt vagy amit akartok); Éva (Madách I.: Az ember tragédiája); Elmira (Molière: Tartuffe); Regan (Sh.: Lear király); Jelena Andrejevna (Csehov: Ványa bácsi); Lady Milford (Schiller: Ármány és szerelem); Angelica (Krleža: Glembay család); Klári (Darvas J.: Kormos ég); Cleopatra (Sh.: Antonius és Cleopatra); Szilágyi Erzsébet (Vörösmarty M.: Czillei és a Hunyadiak); Isabel Sorodin (Coward: Akt hegedűvel); Klütaimnesztra (Gyurkó L.: Szerelmem, Elektra). – Ir. Gergely A.: Aki nem becézi a szavakat (1982).

LUKÁCS MARGIT – Éva (Madách I.: Az ember tragédiája)