Lábán Rezső; Rudolf
(Pozsony, 1879. dec. 15.–London, 1958. júl. 1.): koreográfus, balettigazgató, táncelméleti kutató, pedagógus. Bp.-en, Párizsban, Bécsben táncot, színházművészetet, festészetet és divattervezést tanult. 1910-ben Münchenben és a svájci Asconában megalapította első iskoláját és egy.-ét, később Zürichben, Nürnbergben, Stuttgartban és Mannheimben tevékenykedett. 1923–1925 között Hamburgban, 1930–34-ben Berlinben, a Staatsopernél balettig. Színpadi és elméleti munkássága révén a század első harmadában a német expresszionista új művészeti tánc vezető tekintélye. 1938-ban Angliába emigrált, ahol főleg elméleti tevékenységet folytatott. Munkásságában csak az egyik összetevő a színpadi táncalkotás, amelyre többek közt jellemző, hogy az expresszív gesztusokat, pózokat előszeretettel alkalmazta csoportos „mozdulatkórusokban”. Koreográfusi munkája mellett kidolgozta az „ideális” – kör alakú – táncszínház modelljét, kimunkálta térharmónia-elméletét, összegezte a koreográfia mesterségének ismereteit. Foglalkoztatta a táncjelírás, a kinetográfia. 1928-ban tett közzé először jelírásrendszert. A lejegyzésmód nemzetközi elnevezése Lábán Rezső neve nyomán Labanotation, alkalmazására 1940-ben New Yorkban megalapították a Dance Notation Bureaut-t. Főbb kor.-ái 1922–1928 között: Gaukelei (Szemfényvesztés); Der schwingende Tempel (A ringó templom); Prometheus; Don Juan; Terpszikhore; Lovagbalett; Az éjszaka; Titán. Könyvei: Die Welt des Tänzers (Stuttgart, 1920); Choreographie (Jena, 1926); Schrifttanz (Bécs, 1929); Ein Leben für den Tanz (Drezda, 1935); The Mastery of Movement on the Stage (London, 1950); Principles of Dance and Movement Notation (London, 1956). – Ir. L.R. (Táncművészet I, 1978/7., 1979/12., 1985/11.).
LÁBÁN-FÉLE TÁNCÍRÁS
