lámpaléc

a 20. sz. első felében alkalmazott színpadvilágítási eszköz volt. Falécre egymástól 20–25 cm távolságra foglalatokat rögzítettek, amelyekbe normál vagy színes izzókat csavartak. A 2–3 m hosszú lámpaléceket a játéktér fölött (szuffitavilágítás) vagy oldalt függőlegesen alkalmazva homogén derítő fényhatást értek el velük.