Latabár Endre

(Kiskunhalas, 1811. nov. 16.–Miskolc, 1873. júl. 10.): énekes-színész, színigazgató, fordító. 1831-ben a debreceni Jogakadémia hallgatójaként csatlakozott Kilényi Dávid társ.-ához. Operát is játszó egy.-ek tagjaként Kassán, Kolozsvárott, Pécsett és néhány kisebb városban lépett fel. Főleg tenorszólamot énekelt. Prózai előadásokon elsősorban szeles gavallérokat és fiatal komikus szerepeket alakított. Hangját túlerőltette, ezért 1838 után korrepetitor, karmester és operarendező. 1841. jan. 11-én Kolozsvárott házasságot kötött Török Máriával. 1842-ben sikertelenül pályázott a Nemzeti Színházhoz, ezután önálló társ.-ot alapított. Kisebb megszakításokkal 31 éven át volt ig. 1849 után a vidéki színészet újjászervezésében és továbbélésében szerzett jelentős érdemeket. Ő avatta fel társ.-ával a szabadkai (1854) és az újjáépített miskolci színházat (1857), ahol megszakításokkal 1861-ig működött, majd Győrött és Szegeden aratott sikereket. 1865–1873 között Kassán volt bérlőig. Prózát, operát és (az 1860-as évektől) operettet is játszó együttese az egyik legerősebb vidéki társ. volt. Híres színészek egész sora játszott nála, így Szentgyörgyi István, Paulay Ede, Újházi Ede. Ő maga idősebb korában már csak néhány kedélyes apaszerepben lépett színpadra. 1870-ben az első országos színészkongresszuson az ott létrehozott „színészkebelzet” igazgatósági tagja lett. A legnevesebb m. színészdinasztia első tagja. Jelenleg hatodik nemzedékük van a színpadon. 1837-től dolgozott fordítóként. Német, francia és olasz nyelvből kb. 50 színpadi művet ültetett át, zömmel francia operetteket. F.Sz. Udvornik (Katona J.: Bánk bán, az ősbem.-n); Almaviva (Rossini: A szevillai borbély); Elek (Kisfaludy K.: Csalódások); Törvényszéki elnök (Szigeti J.: Viola); Jupiter (Offenbach: Orfeusz az alvilágban). – Ir. Báthory Románcsik M.: Magyar színészek és színésznők életrajzai (Kassa, 1883); Molnár Gál P.: A Latabárok (1982).