Makláry János
(Bp., 1907. febr. 10.–Bp., 1980. nov. 18.): színész, Makláry Zoltán öccse. A SzAk-n két évfolyamot végzett el. 1927-ben a Vígszínházban lépett fel először, majd vidéki társ.-oknál eltöltött évek után 1936-ban Bárdos Artúr a Belvárosi Színházhoz szerződtette. 1937–38-ban a Művész Színház tagja volt. 1939–40-ben a Magyar és az Andrássy Színházban, 1942–1944 között az Andrássy Színházban lépett fel. 1945-től 1971-ig – nyugdíjba vonulásáig – a Nemzeti Színház tagjaként drámai karakterek és népi epizódfigurák markáns mestereként tűnt ki. Egy-egy villanásnyi fellépésébe is teljes életutat tudott sűríteni. Filmen is epizódszerepeket játszott. 1969-ben érdemes művész lett. F.Sz. Sírásó (Sh.: Hamlet); Kígyós ember (Sh.: Antonius és Kleopátra); Keszeg András (Sh.: Vízkereszt); Antonio (Beaumarchais: Figaro házassága); Paraszt (Sánta F.: Éjszaka).
MAKLÁRY JÁNOS – Peter (O’Neill: Vágy a szilfák alatt)
