Makláry Zoltán
(Bp., 1896. ápr. 16.–Bp., 1978. júl. 12.): színész. 1914-ben kezdte Rákosi Szidi színiiskoláját, amit a katonai szolgálat és a hadifogság után 1919-ben végzett el. 1920–22-ben a Magyar, 1922–26-ban a Renaissance, 1925–26-ban a Belvárosi, 1926–35-ben a Víg, 1935–1969 között a Nemzeti Színház tagja volt. Vendégszerepelt a Rakéta Kabaréban 1925-ben, a Terézkörúti Színpadon 1932–33-ban, 1934-ben a Belvárosi és 1945-ben a Józsefvárosi Színházban is. 1968-ban nyugdíjba vonult. Egyszerű kifejezőeszközökkel, rekedtes hangjával, eredeti mozgásával sajátos színt adott a komikus karakterfiguráknak, amelyek végigkísérték pályáján. Komolyabb tónusú drámák tragikomikus sorsú figuráit is egyénien formálta meg. 1923-tól 1977-ig számos filmszerepet is játszott. A Nemzeti Színház örökös tagja. Kossuth-díjas (1954), érdemes (1954), és kiváló művész (1955). F.Sz. Ficsúr (Molnár F.: Liliom); Flavius (Sh.: Athéni Timon); Mosolygó Menyhért (Csiky G.: A proletárok); I. sírásó (Sh.: Hamlet); Miller (Schiller: Ármány és szerelem); Szellemfi (Szigligeti E.: Liliomfi); Kalmár (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde); A bolond (Sh.: Vízkereszt); Orgon (Molière: Tartuffe); Tiborc (Katona J.: Bánk bán); Ványa bácsi (Csehov).
MAKLÁRY ZOLTÁN – Bolond (Sh.: Vízkereszt, vagy amit akartok)
