Makó Lajos

(Debrecen, 1854. okt. 9.–Szeged, 1908. nov. 12.): színész, színigazgató. 1876-ban a Népszínházban kardalosként kezdte pályáját. Művelt, négy nyelvet beszélő, elhivatott művész volt, akinek mindene volt a színészet és a színpad. Operettbuffo, kedélyes apa- és társalgási szerepekben játszott, kifogyhatatlan ötletekkel, fergeteges humorral. 1889-től Szegeden, Győrött, Sopronban, Temesvárott és Debrecenben vezetett társulatot. Igazgatását szervezett, jó erőkből álló társulatok, rendezéseit magas színvonal, összeszokottság jellemezte. Számos színművet fordított, főleg franciából. 1908-ban ő vitte nálunk színre először Rostand Cyrano de Bergeracját Pethes Imrével a címszerepben. F.Sz. Gáspár apó (Planquette: A corneville-i harangok); Kancsukoff (Suppé: Fatinicza); Harpagon (Molière: A fösvény); Tiborc (Katona J.: Bánk bán); Desperier (Konti J.: Eleven ördög); Ringheim (Rosen: A nagyzás hóbortja). – Első felesége Schwartz Anna (Pest, 1854–Szeged, 1896. márc. 25.): táncosnő.

M.A. 1876: Pécs; 1877: Kuthy, majd Kecskemét; 1878: Kolozsvár; 1879: Kassa; 1879–83: Szeged; 1884: Várszínház; 1885: Kolozsvár; 1886: Nagyvárad, Arad; 1887–89: Népszínház. Igazgatóként: 1889–92: Szeged; 1892: Győr, Sopron; 1894: Szatmár; 1895–99: Szeged; 1899–1902: Temesvár; 1902–1905: Debrecen; 1905–1908: Szeged.