Mányai Lajos

(Bp., 1912. jan. 10.–Bp., 1964. nov. 24.): színész. A SzAk elvégzése után 1934-ben Pozsonyba, 1937-ben Debrecenbe szerződött. A háború alatt nem játszhatott, 1945 után Nagyváradra ment. 1947-től a Nemzeti Színház, 1950-től a Honvéd Színház, ill. A Magyar Néphadsereg Színházának tagja lett. 1954-től haláláig újból a Nemzeti Színház művésze volt. Drámai szenvedély és komikum egyaránt megtalálható volt művészetében, egyszerű kifejezési eszközökkel formálta meg alakjait. Jászai Mari-díjas (1953), érdemes művész (1960). F.Sz. Biedermann úr (Frisch: Biedermann és a gyújtogatók); Praed, Sir Crofts (Shaw: Warrenné mestersége); Gessler (Schiller: Tell Vilmos); Szabó igazgató (Gádor B.: Lyuk az életrajzon); Jourdain úr (Molière: Az úrhatnám polgár); Chrysalde (Molière: A nők iskolája); Maculano páter (Németh L.: Galilei); Baptista (Sh.: A makrancos hölgy).

MÁNYAI LAJOS – Szabó (Gádor B.: Lyuk az életrajzon)