Markó Iván

(Balassagyarmat, 1947. márc. 29.– ): táncos, koreográfus, balettigazgató. Az ÁBI-ben 1967-ben fejezte be balett-tanulmányait, és az Operaház tagja lett, 1971 óta magántáncosa. 1972-ben Maurice Béjart világhírű egy.-éhez, A XX. Század Balettjéhez szerződött szólistaként. 1979-ben hazatért, s az ÁBI akkor végzett növendékeivel megalapították a Győri Balettet, amelyet 1991-ig vezetett. 1991 nyarától szabadfoglalkozású művész. Lírai alkatú, tiszta klasszikus technikájú, szuggesztív előadóművész, aki a 70-es években a világ balettművészeinek élvonalába tartozott. Koreográfusként Béjart táncszínházi elképzelését követte, vizuális hatásokban bővelkedő, érzelmileg erősen átfűtött, látványos műveket komponált elsősorban a Győri Balett számára, de dolgozott Izraelben és Olaszországban is. Kossuth-díjas (1983), érdemes művész (1981). F.Sz. Albert (Larovszkij: Giselle); Herceg (Messzerer: A hattyúk tava); Tűzmadár (Béjart); főszerepek (Béjart: Opusz 5, Séraphita, Petrarca, IX. szimfónia, Nizsinszkij, Isten bohóca, Petruska c. műveiben); Lorca (Markó I.: Az igazság pillanata); Mandarin (Markó I.: A csodálatos mandarin); Jézus (Markó I.: Jézus, az ember fia); Sámán, Szent György (Markó I.: Tabuk és fétisek); Don Juan, Faust, K/M úr (Markó I.: Don Juan árnyéka rajtunk); Az író (Markó I.: Bulgakov és a többiek). F.K. A nap szerettei (1979); Szamuráj (1980); A csodálatos mandarin (1981); Tabuk és fétisek (1982); Izzó planéták (1983); Bolero (1983); Székek (1989). – Ir. Mészáros T.: Markó táncszínháza (1984).

MARKÓ IVÁN – Tűzmadár (Sztravinszkij–Béjart)