Marton Éva

(Bp., 1943. jún. 18.– ): énekesnő (szoprán). Tanulmányait 1968-ban végezte a Zak-n, dr. Sipos Jenő növendékeként. 1968-ban debütált az Operaházban Semaha királynőként (Rimszkij-Korszakov: Az aranykakas). 1968–1972 között az Operaház vezető jugendlich-dramatisch szopránjaként kezdte pályáját, majd áttért a drámai szoprán szerepekre. Közreműködött Szokolay Sándor Hamlet c. operájának ősbemutatóján. 1972–77-ben a frankfurti Stadtische Bühne, 1977-től a hamburgi operaház magánénekesnője. Nemzetközi karrierje a bécsi Staatsoperben és a firenzei Maggio Musicalén kezdődött. A világ legnevesebb karmestereivel működik együtt rendszeresen a nemzetközi operaszínpadokon és hanglemezstúdiókban. 1976-ban mutatkozott be a New York-i Metropolitan Operában Éva (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok) szerepében. Több alkalommal vendégszerepelt Bayreuthban. 1987-ben a bécsi Staatsoper kamaraénekesnője címet kapta. Repertoárjához több mint 40 szerep tartozik, eredeti nyelven. Állandó vendégművésze a világ legrangosabb operaházainak. 9 önálló lemeze jelent meg. Művészetét a legrangosabb nemzetközi kitüntetésekkel jutalmazták. A milánói Scala Ezüst Rózsája (1980); Az év énekese, 1981, 1986; Az év művésze, 1982 (The New York Times); Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas (1991). F.Sz. Tosca (Puccini); Turandot (Puccini); Elza, Ortrud (Wagner: Lohengrin); Erzsébet, Vénusz (Wagner: Tannhäuser); Leonora (Verdi: A végzet hatalma, A trubadúr); Leonora (Beethoven: Fidelio); Aida (Verdi); Császárné (R. Strauss: Az árnyék nélküli asszony).

MARTON ÉVA –

MARTON ÉVA – Amelia (Verdi: Simone Boccanegra)