Mátray Gábor; Rothkrepf

(Nagykáta, 1797. nov. 23.–Bp., 1875. júl. 17.): zeneszerző, zenetörténész, pedagógus, író. Zenei képzettségét magánúton szerezte. 1833-ban alapította és nyolc évig szerkesztette a Regélőt és a Honművészetet, amelyek rendszeres tudósításokkal, kritikáikkal a színháztörténet fontos forrásai. 1837–38-ban a Nemzeti Színház operatárs.-ának szervezője és zenei ig.-ja volt. 1837-től a Pest-Budai Hangászegyesület titkára, majd ebből alakult a Nemzeti Zenede, amelynek haláláig igazgatója volt. 1859-től a szavalattan tanára. Széles tevékenységi körével – a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának munkatársa, kritikus, népzenekutató, zene- és irodalomtörténész, a 19. sz.-i művelődéstörténet egyik legjelentősebb alakja. F.M. Cserny György (kísérőzene, 1812); A tündér álma (dalbetétek, 1813); A kínzó torony (dalbetétek, 1814). – Ir. Várnai P.: Egy magyar muzsikus a reformkorban (M.G.: A muzsikának közönséges története…, Magyar Harmondó 1984, függelék).