Medgyaszay Vilma; Stand

(Arad, 1885. máj. 3.–Bp., 1972. ápr. 5.): színésznő. A Vígszínház színiiskoláját végezte el. 1903-ban lépett színpadra Krecsányi Ignácnál, Budán. 1904-ben szerződtette a Király Színház. Ő volt a János vitéz első Iluskája. Játszott a Magyar Színházban, a Fővárosi Operettszínházban, a Nemzeti Színházban is, de igazi műfaja a sanzon volt. 1907-ben szerződtette Nagy Endre a Modern Színpad Cabarethoz. Medgyaszay ezer színt játszó hangját ő nevezte harmattal befuttatott nemesgyöngynek. Előadásában az útszéli kuplé is dallá nemesedett, s a legelvontabb dal is megtelt a kuplék szikrázó izgalmaival. Varázslatos egyéniség volt, aki műsorát maga állította össze. Legtöbbször Szép Ernő, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Emőd Tamás, sőt Ady Endre megzenésített verseit énekelte. Ady Endre neki írta Zozo levele és Kató a misén c. verseit. Még a Nagy Endre-kabaréban kezdte el azokat a ciklusokat, amelyek keretbe foglalták egy-egy kor vagy egy-egy költő válogatott dalait. Ilyen volt a Csokonai-ciklus, vagy a Nádor Mihály-féle m. balladák. A dalciklustól jutott el Bartók Béla és Kodály Zoltán dalainak tolmácsolásáig. 1913-ban átvette a Modern Színpad igazgatását, s Medgyaszay Kabaré néven két évadon át vezette. 1918-ban az Eskü téren próbálkozott önálló színházzal, de ez is rövidesen megszűnt. 1927-ben a Zeneakadémián m. dalestet adott, dalai mögött drámai erő rejlett. Sokat vendégszerepelt külföldön. 1938-ban ünnepelték pályájának harmincéves jubileumát. 1941–42-ben Petőfi-, Ady-esteken a Független Színpadon és az OMIKÉ-ben is énekelt. Fölényes mestere volt a pódiumszínészetnek, s alázatos, lelkiismeretes szolgálója a zenei gondolatoknak. 1945 után évekig a Vidám Színpad tagja volt. Kossuth-díjas (1958), kiváló művász (1954). F.Sz. Iluska (Kacsoh P.: János vitéz); Raady Melinda (Szomory D.: Szabóky Zsigmond Rafael); Lenke (Heltai J.–Molnár F.: Madár Matyi); Tisztelt nagysád (Szép E.: Kávécsarnok).

MEDGYASZAY VILMA