Megyeri Károly; Stand

(Tótmegyer, 1799. jan. 8.–Pest, 1842. dec. 12:): színész, drámafordító- és író. Művésznevét szülőfaluja nevéből alkotta. Apját követve a Károlyi-uradalom alkalmazottja volt, de inspektorának kifigurázása miatt elbocsátották. 1817-ben Kilényi Dávid társ.-ának tagja lett. A legismertebb vándoregyüttesekkel játszott országszerte, így a pozsonyi országgyűlésen (1825), Kassán (1828–1833) és a budai Várszínházban (1833–1837), ahol rendezett is. 1837–1842 között megszakításokkal a Pesti Magyar Színház, majd a Nemzeti Színház tagja. A m. romantikus színészet nagy, ösztönös tehetsége volt, aki elsőként lépte át alkata szabta komikusi szerepköre határait. Vígjátéki sikerei mellett hideg, intellektuális intrikusokat alakított (ő volt a Bánk bán ősbem.-ján az első Biberách), de szívesen és nagy ambícióval játszott hősöket is, mint például a Pesti Magyar Színház nyitóelőadásán Schenk Belizárjának címszerepét. Alakításait mindig egyénítette. Számos, csak vázlatosan megírt figurát is sikeresen alakított. Alakját Vörösmarty Mihály két epigrammában (1844), Petőfi Sándor A tintásüveg c. versében (1844) örökítette meg. 12 német nyelvből készült drámafordításáról tudunk, közülük hat szövege ismert. A nyelvújítás túlzásait tűzte tollhegyre a nyomtatásban is megjelent Nyelvpritty (Kassa, 1833) c. vj.-ában. A solymosi vár c. eredeti drámája (1833) kéziratban maradt fenn. F.Sz. Shylock (Sh.: A velencei kalmár); Homodei (Hugo: Angelo); Gubetta (Hugo: Borgia Lucretia); Varning (Ducange: Harminc év egy játékos életéből); Perföldy (Kisfaludy K.: A kérők); Lombai (Kisfaludy K.: Csalódások); Kardos (Fáy A.: Régi pénzek); Zajtay (Gaál J.: A peleskei nótárius); Cérna (Nestroy: Lumpáci vagabundus); Töksi Pelikán (Raupach: Korszellem); Dániel (Vogel: Örökségi egyezés). – Ir. Vus G.: A Nemzet napszámosai (1857); Szigligeti E.: Magyar színészek életrajzai (1878); Kárpáti A.: M. K. (1956).

Megyeri Károly