Mészáros Ági

(Bp., 1918. máj. 24.–Bp., 1989. márc. 8.): színésznő. 1934-ben, 16 éves korában lépett először színpadra. 1936–39-ben vidéki társulatokban tanulta a színészmesterséget, elsősorban Szegeden, Sziklai Jenő társ.-ában. 1939-ben Németh Antal szerződtette a Nemzeti Színházhoz. Itt aratta első nagy sikerét 1943-ban, Niccodemi: A tacskó c. darabjában. A Nemzeti Színház vezető művésznőjeként naivaszerepeket, parasztlányokat alakított. Játékát érzelmi azonosulás, átélt jellemábrázolás, s ugyanakkor természetesség jellemezte. Szép és kifejező színpadi beszéde, humorérzéke, természetes játékstílusa tették népszerűvé. Több filmszerepet is alakított. Kossuth-díjas (1950, 1954), érdemes (1950), és kiváló művész (1953) volt. F.Sz. Édes Anna (Kosztolányi D.); Abigail (Scribe: Egy pohár víz); Izabella (Molière: A férjek iskolája); Ágnes (Molière: A nők iskolája); Vivie (Shaw: Warrenné mestersége); Rozika (Móricz Zs.: Úri muri); Szonya (Csehov: Ványa bácsi); Eliza (Shaw: Pygmalion); Rozika (Illyés Gy.: Az ozorai példa); Adela (García Lorca: Bernarda Alba háza); Elisabeth Proctor (Miller: A salemi boszorkányok); Puck (Sh.: Szentivánéji álom). – Ir. Ézsiás E.: M. A. (1990).

MÉSZÁROS ÁGI – Rosalinda (Sh.: Ahogy tetszik)