Mihályfi Béla

(Bp., 1891. jan. 11.–Bp., 1948. ápr. 4.): színész, színházigazgató. Mihályfi Károly fia. Jogi tanulmányai után egy ideig a fővárosnál volt tisztviselő, majd az I. világháborúban harcolt. 1918-ban beiratkozott a SzAk-ra. Vidéki fellépések után 1919. szept.-től nov.-ig a Vár, majd a Dunaparti Színházban játszott. 1920-tól 1935-ig a Nemzeti, 1935-től 1937-ig a Belvárosi, 1936–37-ben a Művész, 1939-től 1941-ig a Magyar és az Andrássy, 1941–42-ben az Andrássy Színház tagja volt. 1942–43-ban a kolozsvári Nemzeti Színház drámai műv.-i és ügyvezető ig.-jaként, valamint a színiiskola direktoraként dolgozott. Utolsó fellépése 1943. dec.-ben volt Kolozsvárott. 1945 után nem léphetett színpadra. Fiatal korában szerelmesszerepeket játszott, később karakterfigurákat formált meg jó humorral, egyénien, eredeti maszkkal. Számos filmben is játszott. F.Sz. Werle (Ibsen: Vadkacsa); Demetrius (Sh.: Szentivánéji álom); Sebastiano (Sh.: A vihar); Laertes (Sh.: Hamlet); Cauchon (Shaw: Szent Johanna); Linzmann (Molnár F.: Liliom); Szepesy Mihály (Bókay J.: Az utód).