Miklósy Gyula, id.

(Kaposvár, 1839. jan. 10.–Kézdivásárhely, 1891. jún. 22.): színész, rendező, a 19. század második felének egyik legkiemelkedőbb vidéki színigazgatója. Neki sikerült először társulatával annyi pénzt keresnie, hogy Pesten színházat építtethetett belőle. 1859. okt.-ében kezdte pályáját Szabó József társ.-ánál Szabadkán. 1864-ben apai örökségéből szervezett először társulatot, amellyel hat éven át Székesfehérvárt, Beregszászt, Munkácsot, Szatmárt, Pécset, Nagykanizsát kereste fel. 1870-ben Molnár György bukása után rövid időre átvette a Budai Népszínházat. Anyagilag megerősödve 1872. okt. 30-án megnyitotta nyári üzemre szánt István téri színházát (a mai Klauzál téren), amely azonban 1874. jan. 4-én leégett. Közben 1873-ban a Városligetben is építtetett egy színkört. Színházának pusztulása anyagilag tönkretette, és visszatért a vidéki ig.-i és színészélethez. Soha többet nem kedvezett neki a szerencse. 1890-ig az egész országot bejárta Losonctól Beregszászig, Egertől Bajáig, Makótól Bártfáig. Utolsó évében Erdély városaiban szerepelt. Mindenütt igyekezett korszerű műsort adni a legkülönbözőbb műfajokban. Az István téren az Offenbach-operettek mellett Jókai Mór, Vahot Imre, Dobsa Lajos, Szigeti József, Szigligeti Ede, sőt Katona József, Schiller műveit is játszotta. Mint tragikus színész is megállta a helyét. Szerződtetés céljából a Nemzeti Színházban is fellépett (1869. dec. 19., Katona J.: Bánk bán címszerepében), de ő inkább az igazgatóságot választotta. Tevékeny részt vállalt a m. színésztársadalom megszervezésében: az 1871-ben tartott első színészkongresszus alelnöke volt, majd az Országos színészegyesület egyik vezetőségi tagja. A szakma hivatalos kiadványában, a Színészek Lapjában számos cikke jelent meg. Családjából a mai napig hírneves művészek kerültek ki: ifj. Miklósy Gyula, Margit, Gábor és Aladár – gyermekei, s ezek utódai. – Ir. Ferenczi F.: Színművészet (1914); Alpár Á.: Az István-téri színház, 1872–74 (1986).

M.A. 1860: Lenkei, majd Fehér Károly; 1861: Győr; 1862–64: Balogh Alajos. Igazgatóként: 1869: Székesfehérvár; 1870: Budai Népszínház, majd Máramaros, 1871: Beregszász, Munkács, Máramarossziget, Szatmár, Pécs; 1872: Nagykanizsa; Székesfehérvár, Budai Nyári Színkör; 1874: Szentendre, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó; 1875: Gyöngyös, Rozsnyó, Losonc, Nyíregyháza, Nagykálló; Sátoraljaújhely, Pécs; 1876: Szigetvár, Kaposvár; 1877: Keszthely, Nagykanizsa; 1878: Dombóvár, Szombathely, Sümeg, Miskolc; 1879: Eger, Gyöngyös, Sátoraljaújhely, Miskolc; 1880: Eger, Nyíregyháza, Miskolc; 1881: Selmecbánya, Lőcse, Dunaföldvár, Baja; 1882: Szekszárd, Zenta, Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét; 1883: Halas, Makó, Kecskemét, Orosháza, Mezőtúr, 1886: Szatmár, Beregszász, Munkács, Sátoraljaújhely, Bártfa, Eperjes, Lőcse, Selmecbánya; 1887: Korpona, Ipolyság, Selmecbánya, Tornalja, Abony, Karcag, Túrkeve, Kisvárda, Munkács; 1888: Huszt, Eger, Monor, Salgótarján, Hódmezővásárhely, Szarvas, Mezőtúr, Marosvásárhely; 1889: Dés, Torda, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Szászrégen, Brassó, Dés; 1890: Déva, Marosújvár, Berettyóújfalu, Mezőtúr, Lippa, Gyorok, Buzás, Nagykőrös, Cegléd, Selmecbánya, Hódmezővásárhely.

MIKLÓSY GYÖRGY – Feraillon (Feydeau: Bolha a fülbe)