Milloss Aurél
(Ozora, 1906. máj. 12.–Róma, 1988. szept. 20.): táncos, koreográfus, balettigazgató. Egyetemi tanulmányait Bp.-en és Berlinben végezte, közben különböző mesterektől klasszikus balettet és modern táncot tanult. Előadóművészi tevékenységét a negyvenes években is folytatta – pl. a Petruska és A csodálatos mandarin címszerepeiben –, de már a húszas–harmincas években koreografált. Hága, Duisburg, Augsburg és Düsseldorf mellett 1933-tól Bp.-en is betanította műveit az Operaházban – Petruska, Karnevál –, a Nemzeti Színház produkcióiban – A roninok kincse, Az ember tragédiája –, fiatal színművészek közreműködésével saját balettstúdiójában és a Magyar Csupajáték programjában. Bartók Bélával konzultálva Bp.-en készítette elő A csodálatos mandarin c. táncjáték színre vitelét, amelynek bemutatását végül nem engedélyezték. 1939-től a római Operaház balettmestere, a társ.-ot néhány év alatt az európai élvonalba emelte. Nemzetközi koreográfusi tevékenységét A csodálatos mandarin feltűnő milánói sikere – Scala, 1942 – alapozta meg. A római, milánói, firenzei – Maggio Musicale – színpadok mellett a II. világháború után Stockholmban, Párizsban aratott sikert. Balettig. és koreográfus Rio de Janeiro és Buenos Aires operaházaiban. A hatvanas években a kölni színház és a bécsi Operaház balettig.-ja, később ismét Rómában, majd újból Bécsben dolgozott. Életműve legkevesebb 170 regisztrált kreográfiai művet ölel fel, némelyik darabját 10–15 betanításban is bemutatta. Műveiben egyfajta szintéziskeresés figyelhető meg a gondolati és érzelmi szféra, az allegorikus indíték és a konkrét cselekvés egyesítésére, valamint a klasszikus balett és az expresszív tánc mozdulatvilágának ötvözésére. F.K. Prometheus teremtményei (Bp., 1942); Don Quijote portréja (Párizs, 1947); Marsyas (Velence, 1948); A szorongás szonátája (Rio de Janeiro, 1954); Estro Barbarico (Köln, 1963); Estri (Spoleto, 1968); Visage (Firenze, 1973). – Ir. Külföldi Szemle Különszáma M. A. tiszteletére (1987); Kővágó Zs.: M. A. színházi koreográfiái I. és II. (Tánctudományi Tanulmányok 1986–87, ill. 1990–91).