Mácza János

(Alsórabóc, 1893. aug. 4.–Moszkva, 1974. nov. 14.): író, esztéta, kritikus, egyetemi tanár. 1917-ben megszervezte a Ma c. folyóirat színházi stúdióját, és egy kísérleti színházat is tervezett. A Tett és a Ma c. folyóiratok munkatársa és kritikusa, 1919-ben néhány hónapig a Nemzeti Színházban segédrend. volt. A Tanácsköztársaság bukása után visszatért szülőföldjére, Szlovákiába, majd Bécsbe emigrált. 1920–22-ben a Kassai Munkás irodalmi és kulturális rovatát vezette. Az 1922. máj. 1-jei ünnepre megírta Munkáskórus c. az első magyar tömegjáték forgatókönyvét. 1923-ban Moszkvában telepedett le, ahol főként esztétikát és művészettörténetet adott elő különböző egyetemeken. Az „Oktyabr” művészcsoport egyik alapító tagja volt. Több rövidebb darabja is megjelent: Asszonyok; A fekete kandúr; Az oroszlán torka; Kompozíció 2. Könyvei: Klasszikus és új magyar dráma (1915); A modern magyar dráma (Ungvár, 1916); Színház – 1918. Teljes színpad (Bécs, 1921); Esztétika és forradalom (1970); Eszmeiség, Avantgard, Művészet I–II. (1982).