Molnár Ferenc

(Bp., 1878. jan. 12.–New York, 1952. ápr. 1.): író. Újságíróként kezdte pályáját. Számos színdarabot fordított a Vígszínház és más fővárosi színházak számára. 1902-ben eredeti művel jelentkezett (A doktor úr). 1907-ben Az ördög c. drámájának átütő sikere volt Mo.-on és külföldön is. Ezt követően szinte minden évben Molnár Ferenc-bemutatót tartottak Bp.-en, majd a világ nagy városaiban. A Vígszínház háziszerzője volt, noha néhányszor máshol is – Nemzeti, Magyar Színház – színre kerültek drámái. Pályája során legnagyobb sikert a francia vj.-ok dramaturgiáját követő műveivel és a Liliommal aratta. A dialógusépítés, a hatásos és különös színpadi helyzetek teremtésének utólérhetetlen mestere volt. Mindig személyesen irányította művének próbáit. Molnár Ferenc szoros kapcsolatban állt a kabaréval is. A m. kabarészerzők első generációjához tartozott. 1907-ben a Modern Színház Cabaret műv.-i vez.-je volt. Nemzetközi sikerei lehetővé tették, hogy 1930-tól külföldön éljen. Az előretörő fasizmus elől 1939-ben feleségével, Darvas Lilivel az USA-ba emigrált. Élete végéig dolgozott, de utolsó drámái közül egyiknek sem volt sikere. Darvas Lili Molnár Ferenc hagyatékát a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékozta. Fontosabb drámái: A doktor úr (1902); Az ördög (1907); Liliom (1909); A testőr (1910); A farkas (1912); A fehér felhő (1916); A hattyú (1920); Színház (1921); A vörös malom (1923); Az üvegcipő (1924); Játék a kastélyban (1926); Olympia (1928); Egy, kettő, három (1929); A jó tündér (1930); Az ismeretlen lány (1934); A cukrászda, Menyegző (1935); A császár (1946). Könyve: Útitárs a száműzetésben (1958). – Ir. Molnár E.: Testvérek voltunk (1958); E. Molnár Rajec: F. M. (bibliográfia, 1986).