Molnár István
(Kolozsvár, 1908. szept. 17.–Bp., 1987. jún. 2.): koreográfus. Mint kiváló sportoló fordult a táncművészet felé. Előbb expresszionista előadóművészként működött, a harmincas években már önálló előadóesteket tartott Franciaországban, itthon együttműködött Dienes Valéria orkesztikai iskolájával. Előadói fellépéseit 1946–47-ben is folytatta, de ekkor már néptáncokkal. A háború alatt és után együttesvezető és koreográfus. Néptáncokat tanított be az érdi és a siófoki népfőiskolán, a fővárosi Szt. Imre Kollégiumban és a Parasztszövetségben. Önállóan vezette a Csokonai Együttest, majd a Ruggyantaárugyár táncegyüttesét 1946–49-ben. Táncosképző rendszere Molnár-technika néven vált ismertté. Bemutatta balladafeldolgozásait és hamarosan népszerűvé vált néptánckompozícióit, közben a néptánc improvizatív elsajátítására is ösztönözte növendékeit. 1949-ben felfogását nemkívánatosnak minősítették, visszavonulásra kényszerült. Rehabilitálása után, 1951–1955 között a hivatásos SZOT Művészegyüttes műv.-i vez.-je. Itt születtek azok a maradandó művei, amelyek később a nyugdíjazásáig vezetett Budapest Táncegyüttes repertoárján is szerepeltek. 1955–56-ban a Honvéd Művészegyüttes kor.-a lett, párhuzamosan az akkor amatőrként működő Budapest Együttessel, ahol a hatvanas években tovább bontakozott Molnár István kor.-i művészete. Táncaiban egyfajta erőjáték figyelhető meg az eredeti folklór, a nemzeti műzene és a személyes, expresszív táncnyelv komponensei között. Alkotói sokszínűségével, szuggesztív és eredeti egyéniségével szinte az egész elkövetkező alkotó-, előadó- és kutatónemzedék pályájára erősen hatott. Posztumusz Kossuth-díjas (1991), érdemes művész (1954). F.K. Kónyi verbunk; Huszár verbunk; Dobozi csárdás; Szerelmi tánc; Magyar képeskönyv; Allegro barbaro; Marosszéki táncok; Magyar Képek. F.M. Magyar tánchagyományok (1947); Pusztafalutól Karcsáig (1953). – Ir. Falvay K.: M. I. első alkotói periódusa; Pesovár F.: M. I. és Veszprém; Pesovár E.: A rítus szerepe M. I. művészetében; Martin Gy.: M. I. verbunktáncai (Tánctudományi Tanulmányok, 1978/79).