Muharay Elemér; Vendel

(Hajtapuszta, 1901. okt. 20.–Bp., 1960. febr. 2.): színész, rendező, dramaturg. 1922-ben a Mattyasovszky–Bolváry-féle filmszínészképző iskolát végezte el. Elhelyezkedni nem tudott, alkalmi munkát vállalt. 1926–1928 között Franciaországban és Németországban élt. 1928–1931 között vidéken volt színész és rend. 1931-ben megkapta a pesterzsébeti Erzsébet Színház színháznyitási engedélyét, amit a rendőrség csakhamar visszavont. 1931-ben a Magyar Színházban is szerepelt. 1934-ben bekapcsolódott az Új Thália szervezésébe. 1938-ban a Fóti Faluszínpadot, 1940-ben a XII. kerületi leventeegyesület színpadát irányította. 1941-ben Muharay Elemér együttese bemutatkozott a Belvárosi Színházban. 1941 máj.-ában a Katolikus Legényegylet szervezésében Csíksomlyón rendezett passiójátékot. 1942-től a Levente Központi Színjátszócsoportot vezette, mellyel Firenzében vendégszerepelt. 1945-ben elindította népi színjátszócsoportját Muharay-együttes néven. 1946-ban megalakult Muharay Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttese is. 1948–1950 között a Szabad Művelődési Tanács osztályvezetője, 1950–51-ben a Fővárosi Operettszínház dramaturgja, 1951-től haláláig a Népművelődési Intézet osztályvezetője volt. Utoljára Gyöngyösön rendezett 1959-ben. Muharay a drámai értékű m. néphagyományt egy új nemzeti színjátszó formával kívánta színpadra állítani, s terjeszteni. F.M. Magyar Játékszín (1940, 1944); Útmutató a Magyar Játékszín játékainak és előadásainak bemutatásához (1941); Mesejátékok (1957); Balladamondó könyv (Bartók J.-fel, 1947). – Ir. Vitányi I.: 5 meg 5 az 3. (1993).