musical

amerikai eredetű szórakoztató zenés színházi, énekes-táncos színjátéktípus, az angol musical comedy, vagy musical play rövidítéséből. Többnyire amerikai, gyakran nagyvárosi témájú, szatirikus vagy parodisztikus hangvételű, zenéje az amerikai szórakoztató zene és dzsessz elemeit alkalmazza. 1940–1941 körül jelent meg a néger folklórral, szociális és társadalmi problémákkal foglalkozó ún. musical play, amely világirodalmi témákat is feldolgoz. (Porter: Kiss me Kate, 1948; Lerner–Loewe: My Fair Lady, 1956). Az amerikai musical elsősorban Angliában vált népszerűvé és hamarosan kialakult sajátosan angol, erősen realisztikus elemeket tartalmazó változata. A musical európai fejlődése az angol és közép-európai operetthagyományokon iskolázott zeneszerzők műveivel kezdődött. Jellemzője az egzotikus vagy történelmi környezetbe helyezett cselekmény, középpontjában romantikus szerelmi történettel, az érzelmes dallamvilág, az európai operett hagyományainak megfelelő hangszerelés. A modern musical a producer, szövegíró, dalszövegíró, zeneszerző, hangszerelő, díszlettervező, rend., koreográfus és karmester szoros együttműködéséből jön létre és az előadóktól egyformán jó színészi, táncos és énekes produkciót követel. Az 1960-as évektől tovább integrálódtak a musical elemei, az ábrázolás stilizáltabbá, kevésbé realisztikussá vált. Egyre erősödik a rockzene befolyása, amelynek következtében kialakult a műfaj új ága, a rockmusical, a rockopera.