Madách Imre

(Alsósztregova, 1823. jan. 21.–Alsósztregova, 1864. okt. 5.): költő, író. Pesten bölcsészetet és jogot tanult. Már egyetemi évei alatt foglalkozott irodalommal, 1839-től írt drámákat is. Ezek azonban életében nem jelentek meg nyomtatásban. 1859–60-ban írta fő művét, Az ember tragédiája c. drámai költeményt, amely Arany János 1861-es értékelése szerint „…úgy koncepcióban, mint kompozícióban jeles mű”. Színpadra állíthatóságát mindaddig vitatták, míg Paulay Ede 1883. szept. 21-én a Nemzeti Színházban be nem mutatta, ahol a remekműnek azóta több mint 1400 előadása volt. Ezután egyre több vidéki társ. vette föl műsorába, majd külföldi bemutatók következtek. Madách Imre 1862-ben a Kisfaludy Társaság, 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. F.M. Commodus (1839); Nápolyi Endre (1840–41); Csák végnapjai (1841–43); Férfi és nő (1843); Csak tréfa (1843–44); Mária királynő (1844); A civilizátor (1859); Az ember tragédiája (1859–60); Mózes (1860–61). – Ir. Riedl Fr.: M. (1933); Németh A.: Az ember tragédiája színpadon (1933); Barta J.: M. (1942); Sőtér I.: Álom a történelemről (1965); Kántor L.: Százéves harc „Az ember tragédiájá”-ért (1966); Radó Gy.: Az ember tragédiája a világ nyelvein (1964–1968); Madách Imre: „…írtam egy költeményt…” (bem. Kerényi F., 1983); Horváth K.: M. I. (1984); Koltai T.: Az ember tragédiája a színpadon, 1933–1968-ig (1990).