magyar színjátszás az Amerikai Egyesült Államokban
az amerikai kontinenst különböző időszakokban és különböző mértékben érték el a magyar kivándorlási hullámok, amelyek történelmi sorsfordulóinkhoz kötődnek; így 1848–49, 1938, 1945, majd az 1956 utáni események politikai következményei. A 19. sz. végének nagy népvándorlását viszont elsősorban a gazdasági tényezők okozták, amely 1907-ben tetőzött, amikor mintegy 200 000 m. „tántorgott ki” Amerikába. New York, Cleveland, Chicago, Philadelphia fogadta be a legtöbb m.-t. Ezekben a városokban alakultak meg az első Betegsegélyző Egyletek is, amelyek idővel a mind erősebben jelentkező nyelvi és kulturális igények kielégítését is szorgalmazták. 1851-ben New Yorkban alakították meg az első ilyen szervezetet, amely 1859-től New York-i Magyar Egylet és Műkedvelő Társaskörként a m. nemzeti érzés, a m. szokások és hagyományok fenntartója lett, amely rendszeressé tette a m. nemzeti ünnepek megünneplését. Az egyletek és egyházak helyi közösségeiből dalárdák, tánccsoportok, műkedvelő gárdák alakultak, amelyeknek száma az 1880-as évektől ugrásszerűen megnőtt. Abet Ádám, Berák Pál, Egri Lajos és különösen Kalassay Sándor református lelkész színművei az egyleti műkedvelők és a hivatásos színészek kedvelt műsordarabjai lettek. Írók, újságírók is tevékenykedtek az amerikai m. hivatásos színház megteremtésén; gyakran maguk is felléptek egy-egy előadáson, mint Berkó D. Géza, az Amerikai Magyar Népszava főszerk.-je. Cikkeiben újra és újra felvetették az anyanyelvi színház fontosságát, nemzeti identitásmegőrző szerepét. Már 1889-ben javasolta Erdélyi Szabó Gusztáv az Amerikai Nemzetőr c. lapban, hogy a New York-i magyarság építsen egy házat, amely egy megalakítandó m. színtárs. működési helye is lehetne. Az első amerikai m. témájú színművet Kohányi Tihamér, a Szabadság-Liberty c. lap főszerk.-je írta Greenhornok – zöldszarvúak, zöldfülűek, a tapasztalatlan új jövevények gúnyneve – c., amelyet 1891-ben mutattak be Clevelandben, az „amerikai Debrecenben”. Az amerikai m. színház eszméje az egyleti közösségekből indult el, s innen verbuválódott a közönség is. 1904. máj. 7-én műkedvelők mutatták be Herczeg Ferenc Ocskay brigadéros c. színművét a New York-i Manhattan Lyceumban Ujfalussy Ferenc és Miskolczy Henrik színművészek rendezésében. Az első félhivatásos színtárs.-ot (New York-i Magyar Színtársulat, 1905) 1906-ban követte a hivatásos Állandó Magyar Színház, amely már nagy művészegyéniségeket nevelt. Thury Ilona, Gyenge Anna, aki később Anne Roselle néven a Metropolitan énekesnője lett, Virgay Boriska, majd Feleky Károly, Horváth Lajos, Hegedüs Sándor igazi pionírok voltak, akik létrehozták az amerikai m. hivatásos színjátszást és hagyományt teremtettek. Az egy évig, 1906–07-ben működő Színügyi Bizottság – tagjai: Ágoston Gábor, Berkó D. Géza, Perényi Béla, Róth Gyula – mellett indult el az első jelentős egy., az Állandó Magyar Színház, Heltai Árpád igazgatása alatt. 1908–1920 között kisebb vállalkozások – New York-i Magyar Színi Egyesület, Palásthy Sándor Magyar Nemzeti Színháza – is próbálkoztak. 1921–22-ben a Mo.-ról érkezett Rátkai Márton társ.-a Magyar Kultúrszínház – New York-i Magyar Színház – néven mutatta be produkcióit, gyakran Fedák Sári vendégszereplésével. 1922-ben hivatalos érdekképviselet céljával New Yorkban Zsadányi Aladár szervezte meg a jelentős előadásokat is létrehozó Amerikai Magyar Színészuniót. Az 1922-es év gazdag volt kezdeményezésekben, pl. Tóth István New York-i Magyar Színpada, és Papp István New York-i Népszínháza, amelyek több-kevesebb szerencsével 1928-ig, ill. 1945-ig működtek. Csak egy-két évadot bírt el viszont a szintén 1922-es indítású Magyar Vígszínház Rt., ill. a New York-i Magyar Színház. 1922-től újult meg – az 1910-es évek előzményével – Palásthy Sándorral az élen az Amerikai Magyar Színtársulat. 1928–30-ban a Chicagói Népszínház előadásait láthatták a m. nézők, és ugyancsak 1928-tól indult útjára Zilahy–Heltay Magyar Vígszínháza. Papp István 1930-ban Magyar Kamaraszínházzal kísérletezett, és szintén 1930-tól két évadon át játszotta a New York-i Operett Színház. 1930–1935 között rövid életű vállalkozások követték egymást. Pádly Margit színtárs.-a (1930–31, New York), az 1932–1935 között működő Intim Színház New Yorkban, 1933–36-ban a Clevelandi Magyar Színház, és 1935-ben, egyetlen évadra, Király Ernő színtárs.-a. Megalapozottabban dolgozhatott Tóth István Népszínháza 1936–1946 között és a háborús években, 1941–43 évadjaiban Békássy István a Fészek Színház élén. Az 1940-es New York-i Magyar Színház hamar letűnt, mint ahogy az 1944-es clevelandi Amerikai Magyar Színház is. Öt évadot ért meg viszont a New York-i Operett Színház (Jávor Pál fellépéseivel). A Pódium Színpad csak 1951-ben tudott néhány előadást tartani. A folyamatosságot 1952–1954 között Sárossy–Heltay Magyar Színháza és Zilahy–Heltay Magyar Vígszínháza biztosította. 1955-ben indult útjára a Floridai Magyar „Napsugár” Színház, amely az Államokban és Kanadában is turnézott. 1957-től Dékány László és Petri László vállalkozásai uralták a m. nyelvű amerikai színházi életet. Először a New York-i m. nyelvű amerikai színházi életet. Először a New York-i Magyar Operett Színház, ill. a Petőfi Színpad, 1966-ban Bogáthy Mihály vezetésével új társ., a New York-i Magyar Színház lépett közönsége elé. Varga László nevéhez fűződik végül az 1982-ben hivatalosan bejegyzett Magyar Színház és Művész Egyesület. – Óriási jelentőséggel bír az a tény, hogy a 20. sz. első éveitől kezdve a hivatásos m. színészet folyamatosan jelen volt „Magyar Amerikában”, s nagyformátumú, a művészetért áldozatokat is vállaló, megszállott színészegyéniségeket nevelt fel, akiknek neve évtizedeken át szerepelt a különböző színtársulatok színlapjain. Emlékük, munkásságuk adatait, néhány kivételtől eltekintve, hiányos napilapok híranyagaiból, itt-ott megjelenő kritikákból, vagy baráti, pályatársi emlékezésekből merítettük. Tartozunk emléküknek azzal, hogy ezeket a szétszórt adatokat összegyűjtsük, és megemlékezzünk róluk az egyetemes m. színháztörténet lapjain. – Ir. Magyar Művészeti Almanach, 1906 (1906); Amerikai Magyar Népszava Jubileumi Díszalbuma 1899–1909 (New York, 1910); Hoffmann G.: Csonka munkásosztály az amerikai magyarság (1911); Káldor K.: Magyar Amerika írásban és képben (St. Louis, 1937); Kende G.: Magyarok Amerikában, 1883–1926 (Cleveland, 1927); Puskás J.: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban. 1880–1940 (1982); Sárossy Szüle M.: Miszter Jávor (New York, 1982); Szendrey: Hungarian–American Theatre (Westport, 1983); Endrey J.: Vádirat (New York, 1963); Enyedi S.: Magyar színház a diaszpórában (Színház, 1988).