Major Tamás
(Újpest, 1910. jan. 26.–Bp., 1986. ápr. 13.): színész, rendező, színházigazgató. A SzAk elvégzése után, 1931-ben a Nemzeti Színház tagja lett, melynek 1945-től 1962-ig ig.-ja, majd 1978-ig főrend.-je volt. 1982-ben a Katona József Színház alapító tagja. 1947 óta tanított a SzAk-on. A berlini Művészeti Akadémia levelező tagja volt. A 30-as évek vége felé fellépett a vigadói esteken, a Független Színpad előadásain. Szoros kapcsolatot tartott a baloldali munkásmozgalommal. Ebben az időben bontakozott ki erősen intellektuális, ironikus versmondó művészete. Színházművészeti eszményét eleinte Louis Jouvet ihlette. Később Konsztantyin Sztanyiszlavszkij elméletét hasznosította, majd Bertolt Brecht elemző művészetét igyekezett meghonosítani. Munkáját csapongó ötletgazdagság, a megújulásra való állandó készség jellemezte, a színház és a színészmesterség szenvedélyes szeretete vezérelte. Kossuth-díjas (1948, 1955), kiváló művész (1950). F.Sz. Tartuffe (Molière); Polezsajev professzor (Rahmanov: Viharos alkonyat); Lucifer, Az Úr (Madách I.: Az ember tragédiája); Jago (Sh.: Othello); Caliban (Sh.: A vihar); Shylock (Sh.: A velencei kalmár); Hamlet (Sh.); Corbaccio (Jonson: Volpone); Forlipopoli márki (Goldoni: A fogadósné); Krogstad (Ibsen: Nóra); II. József (Német L.); Cocane (Shaw: A szerelem ára); Dundo Maroje (Držić). Puntila (Brecht: Puntila úr és szolgája, Matti); Archie Rice (Osborne: A komédiás); Moór (Csurka I.: Döglött aknák); Boguslawski (Spiró Gy.: Az imposztor). F.R.: Racine: Andromache; Sh.: Vízkereszt, A windsori víg nők, Hamlet, Szeget szeggel, Rómeó és Júlia, Téli rege; Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek; Brecht: Galilei élete, A vágóhidak Szent Johannája, A szecsuáni jólélek; Weiss: A luzitán szörny; Hacks: Szép Heléna; Goldoni: Két úr szolgája, A chioggiai csetepaté. – Ir. A színház nem szelíd intézmény. Írások M. T.-ról (1985); Koltai T.: M. T. A mester monológja. (1986); Kocsis L. M.: Van itt valaki (1987).
MAJOR TAMÁS – Rettegett Iván (Bulgakov: Iván, a rettentő)
