Nagyszeben színészete

a várost a 12. sz.-tól német, szász telepesek, „hospites”-ek lakták. Az evangélikus iskolai színjátszás 1573-tól a 17. sz. végéig adatolható. Különösen fontos, hogy az evangélikus Magyar Oskola 1690 körül előadta a Névtelen Comico Tragoediát; szereplőit a Vett György-féle jegyzőkönyv rigmusából név szerint ismerjük. 1709-től 1771-ig a jezsuiták vették át az irányítást. Közben azonban, 1746-tól Nagyszeben színészete is bekapcsolódott a német vándortárs.-ok úti rendjébe. Először egy Harlekin bukkant föl; 1752–53-ban már egy kisebb csoport játszott; 1761–1766 között pedig Gertrud Bodenburg együttese tért vissza rendszeresen. Őt 1778-ban a Lessinget játszó Joseph Hilverding követte. Ugyanebben az évben Nagyszebenben jelent meg a történelmi Mo. első színházi újságja, a Theatralisches Wochenblatt für das Jahr 1778. Tíz év múlva, 1788-ban egy nyomdász költségén Martin Hochmeister állandó színházépületet emeltetett, amely az 1920-as évekig szolgálta a színjátszást. A város a teljes 19. sz. során a német nyelvű színjátszás erős bástyája volt. A kolozsvári m. együttes csak alkalmi vendégjátékokra látogatta meg Nagyszebent.