Nagyvárad színészete
protestáns iskolai színjátszásról 1656-tól, a jezsuitákról 1716–1772 között, a premontrei rendéről 1776–1780 között találunk adatokat. 1764-től 1769-ig viszont magas szintű operajátszás honosodott meg Patachich Ádám püspöki udvartartásában, ahol a zenei vezetés akkoriban Karl Ditters von Dittersdorf kezében volt. Így pl. szcenikus oratórium keretében mutatták be Metastasio Isacco c. operáját. 1790-ben már mint egy lehetséges bázist emlegetik Nagyváradot, amelyet 1796-ban Fekete Ferenc társ.-a keresett fel. Ettől kezdve jó ideig a Fekete Sas fogadó nagytermét használták, amely ugyan 1806-ban és 1837-ben is leégett, de amelyet mindig felújítottak. 1798–99-ben a kolozsvári társ. vendégeskedett a városban, ezúttal német és m. nyelven is játszottak. 1799. okt. 17-től 1800. márc. 31-ig Kelemen László újjászervezett egy.-e tartott előadásokat. A szegediek 1808-ban, a kolozsváriak 1810-ben bukkantak fel ismét. 1813-ban Éder György jött Debrecenből hathetes évadra a városba. 1814-ben dr. Sándorffy József vállalta Debrecen és Nagyvárad színházi ellátását, amelynek színvonalát azzal is emelte, hogy 1819-ben a színjátszás céljaira megvette az ún. Rhédey-házat. Ő 1824-ben kilépett a bérletből, s ettől kezdve évtizedeken át különböző társ.-ok érkeztek: köztük Balla Károly öt évadban, Kilényi Dávid négy évadban tartott előadásokat. 1848-ban helyi szerző, Fodor Pál alkalmi darabját, az Egy magyar önkéntest mutatták be. 1850-ben, a szabadságharc után ismét Kilényi Dávid toborzott új társ.-ot tagjai közt Feleky Miklóssal, Rónai Gyulával, Láng Boldizsárral, a Kubay-házaspárral. 1857-ben a város már terveket készíttetett egy színház építésére, de ez az első kísérlet nem járt sikerrel. Ehelyett a Rhédey-ház kertjében Hetényi József és Molnár György nyári színkört emeltetett, amely azután 43 évig volt használatban; közben 1877-ben befedték és gázvilágítást vezettek be. Szabó József a debreceni társ.-tal tíz éven át járt át Nagyváradra, évenként már 120 előadást tartottak. 1876-ban azonban felbomlott a debreceni „szövetség”, s ettől kezdve húsz évig Araddal kapcsolódott össze a város. Ekkoriban Latabár Endre, E. Kovács Gyula járt vendégszerepelni; a század vége felé pedig Szentgyörgyi István, Újházi Ede. Jászai Mari 1897-ben a Rhédey-kertben játszotta el híres Elektráját. 1900. okt. 15-én végre megnyílt a Fellner és Helmer cég tervei szerint épült Szigligeti Színház, amelyben Somogyi Károly társ.-a lépett fel először. A főrend. ekkor Pintér Imre volt. A Holnap köre – Ady Endre, Bíró Lajos, Juhász Gyula – rendszeresen írt kritikákat a helyi sajtóban. 1909-ben itt mutatták be Juhász Gyula operettjét, az Atalantát. Mo.-on itt láthatta először a közönség Strindberg Az apa és Ibsen: A vadkacsa c. drámáját. 1910-ben Lehár Ferenc személyesen vezényelte a Luxemburg grófját. 1907-től évtizedeken át Erdélyi Miklós volt a színház ig.-ja (1907–1921, 1926–28, 1930–31). A harmincas években sűrűbben változtak a színig.-k. A II. világháború éveiben, 1941–1944 között Putnik Bálint vezette a színházat. 1944. dec.-ben Szabó Ernőt hívták meg a vezetői posztra. A felsőbb irányítást 1945 telén az ún. Munkás Athenaeum, 1946 őszétől a Magyar Népi Szövetség képviselte. 1948-ban állami státust kapott a színház, ig.-ja 1967-ig Gróf László lett. A rákövetkező években Szabó József rendezései fémjelezték az együttes munkáját; 1977–1982 között pedig Bölöni György segített a színház profiljának kialakításában. Ekkor már mint a nagyváradi Állami Színház „magyar tagozata” működött a társ., ig.-ja Mircea Bradu volt, rend.-i pedig Szabó József és Farkas István. 1982-ben a művészi vezetést Kiss-Törék Ildikó vette át. A rendezőkhöz Szombati Gille Ottó csatlakozott. 1990. jan.-ban a társ. Hajdú Gézát választotta ig.-nak, aki mellé Miske László lépett a műv.-i vezető helyére. A rend.-i munkakört ekkor Varga Vilmos látta el. – Ir. Nagy S.: A váradi színészet története, 1799–1884 (Nagyvárad, 1884); Indig O.: Nagyváradi színikritikák a Holnap évtizedében (Bukarest, 1975); Kántor L.: Romániai magyar színház, 1944–1984 (1987); Indig O.: A nagyváradi színészet másfél évszázada, 1798–1944 (Bukarest, 1991).