Németh Amadé

(Nagybánya, 1922. dec. 14.– ): zenetörténész, karnagy, karmester, zeneszerző. Jogi és zenei tanulmányokat végzett. A Zak-n Kókai Rezső és Unger Ernő tanítványa volt. 1940-től 1952-ig az Operaház korrepetitora, 1952–56-ban a Gördülő Opera zenei vezetője. 1956–1983 között, visszavonulásáig az Operaház karmestere, majd karigazgatója. 1960-tól 1978-ig a Genti Királyi Opera karnagya. A zenetudományok kandidátusa (1978). Számos ismeretterjesztő dolgozat, rádiósorozat és tudományos dolgozat szerzője. Elsősorban a m. operajátszás történetének kutatója, de széles körben tárt föl kevéssé ismert műveket is. F.M. Villon (opera, 1974); A zongorahangoló (opera, 1982); A csodálatos tűzszerszám (opera, 1989); A nyakék (balett, 1978). Könyvei: Zenei kaleidoszkóp (1959); Carl Maria Weber (1965); Erkel Ferenc (1967), Palló Imre (1970); Fleischer Antal (1972); Erkel Ferenc életének krónikája (1975); G. Bizet élete és művei (1975); Operaritkaságok (1980); G. Mahler életének krónikája (1984); A magyar opera története a kezdetektől az Operaház megnyitásáig (1987); Az Erkelek a magyar zenében. Az Erkel-család szerepe a magyar zenei művelődésben (1987).