Náday Ferenc; Navratil

(Pest, 1840. márc. 13.–Bp., 1909. ápr. 14.): színész, rendező, a SzAk tanára. Navratil Ferenc néven lépett először színpadra Molnár Györgynél a Budai Népszínházban. Sikere nyomán azonnal leszerződtették a Nemzeti Színházhoz (1863. jún. 14.), s ott játszott haláláig. Eleinte ifjú-, sihederszerepeket kapott (pl. Adolfot Fredro: Reggeli előtt c. darabjában), majd egyre inkább átvette ifj. Lendvay szerepkörét, és a színház vezető szerelmes- és szalonszínésze lett. Hódított a színpadon és a színpadon kívül is. Alkata, hangja, neveltetése nemcsak a színpadi társalgásban, de a közéletben is segítette. Hamar rend.-i feladatokat is kapott, és 1866-tól 1893-ig a SzAk tanára volt. A Paulay-korszak egyik vezető színésze lett. Idős korára is megtartotta életvidámságát, frissességét. Szerepeit egyszerű eszközökkel, bensőséges természetességgel formálta meg. 1893-ban a Nemzeti Színház örökös tagja lett. Felesége Vidmár Katalin énekesnő volt. F.Sz. Prach gróf (Meilhac: Az attaché), Armand (ifj. Dumas: A kaméliás hölgy) Champrosé marquis (Sardou: A Benoiton család); Demetrius (Sh.: Szentivánéji álom); VIII. Henrik (Sh.); Krisztyán Tódor (Jókai M.: Az aranyember); Kenderesi (Gabányi Á.: A Kókai ház); Mortimer (Sardou: Az agglegények). – Ir. Csathó K.: Ilyennek láttam őket (1957).

NÁDAY FERENC