New York-i Magyar Operettszínház

(1957–?): Petri László 1956-os menekült színészekből alakította meg a társ.-ot New Yorkban. Céljuk volt, hogy kooperatív (osztalékos) alapon egy állandó jellegű színtárs.-ot hozzanak létre, amely klasszikus értékű operettek bemutatásával ápolja a m. kultúra hagyományait. Ig., rend. Petri László, 1958 után rend.: Dékány László. Karmesterek Nyíri Gyula, Bíró Alice, Pongrácz István, Siklós Tamás. Díszlettervező Flock Rudolf, koreográfusok Bódi István, Földessy Lilla, Petri László. Az egy. tagjai Petri Marika (primadonna), Kalló Éva, Viola Mária, Nagy Lajos, Bán Tamás, Fónay Rezső, Bende Károly, Kapin Aranka, Havassy Mimi, Bogáthy Mihály, Gáthy Tibor, Verő Erzsi, Király Manci, Körmendy Árpád. Petri bérletet hirdetett, szervezett, rendezett, játszott, és művészi igénnyel állította össze a társ. repertoárját: Jacobi Viktor: Leányvásár; Sybill; Huszka Jenő: Lili bárónő; Kacsoh Pongrác: János vitéz; Kálmán Imre: Marica grófnő, A csárdáskirálynő; Lehár Ferenc: A mosoly országa; Szirmai Albert: Mágnás Miska. A New York-i bemutatók után rendszeresen látogatták a vidék magyarlakta városait. A sikerek ellenére anyagi gondjaik miatt újításra, változatosságra volt szükségük, ezért visszatértek az 1920-as évek gyakorlatához, a bp.-i neves vendégművészek felléptetéséhez: Bilicsi Tivadar, Petress Zsuzsa, Feleki Kamill, Latabár Kálmán, Udvardy Tibor, Bársony Rózsi, Sárdy János, Honthy Hanna, Rátonyi Róbert, Mezey Mária adtak műsoros esteket az amerikai magyarságnak. Halász Péter a „legtürelmesebb, legkitartóbb és legszenvedélyesebb amerikai magyar színigazgató”-nak nevezi Petri Lászlót.