Nagy Etel

(Bp., 1907. jún. 21.–Bp., 1939. szept. 24.): táncosnő, pedagógus. Tánctanulmányait Bécsben, Gertrud Kraussnál kezdte, majd Bp.-en Ritter Mária növendéke és munkatársa lett. Első nyilvános fellépésére Varsóban, egy nemzetközi táncversenyen került sor, ezután több szólóestet is adott a Zak-n. Koreográfus-előadóként a mozdulatművészek között sajátos úton járt, mert a m. népi mozgáskincsből kívánt modern művészi nyelvet teremteni. Rövid ideig gyermekek oktatásával is foglalkozott, de 1936-ban iskolájától politikai okokból megvonták a működési engedélyt. F.K. Air; Egy kiállítás képei; Kállai kettős; szólók (Bartók B.: Gyermekeknek, Román táncok, Este a székelyeknél). – Ir. Egy magyar táncosnő – (nekrológ, 1940); Máriássy J.: A tánc és én (Táncművészet, 1979); Vas I.: Miért vijjog a saskeselyű? (1981).