Nádasdy Kálmán; Graff

(Bp., 1904. nov. 25.–Bp., 1980. ápr. 17.): rendező, színházigazgató, színészpedagógus, műfordító. 1923–1925 között mint segédrend. kezdte pályáját az Operaházban. 1926-tól 1932-ig a Zak-n Kodály Zoltán tanítványa volt, ahol zeneszerzést tanult. 1933-tól az Operaház rend.-je, 1941-től főrend.-je, 1957–1966 között vezető főrend.-je, 1959-től 1966-ig ig.-ja volt. 1938-ban a milánói Scala, a velencei La Fenice, 1938–1940 között a firenzei Maggio Musicale, 1950-ben a bécsi Staatsoper hívta vendégrendezésre. Prózai műveket és operetteket is színpadra állított. 1938-ban, 1946–1949 között, 1954–55-ben, 1959-ben és 1962-ben a Nemzeti, 1950–51-ben a Fővárosi Operett-, 1951-ben a Vidám és a Madách Színházban dolgozott. 1966-ban nyugdíjas lett, de haláláig rendezett az Operaházban és az Erkel Színházban. 1950-től a SzAk-n színpadi rendezést tanított. 1964-től 1974-ig az intézmény főig.-ja volt. 1952-től 1957-ig a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség elnökeként is tevékenykedett. Operarendezései a klasszikus hagyományt követték, a mű világos értelmezésére törekedett, szem előtt tartva a természetességet, a szólisták és statiszták érdekes és eleven színészi játékát. Szerette a látványos és monumentális tömegjeleneteket. Pedagógiai munkássága kiemelkedő értékű. Keze alatt nőtt fel az 1960–80-as évek rendezőnemzedéke, akiket a teatralitás és pszichológia értékegyensúlyára nevelt. Operalibrettókat fordított, régi m. szövegeket átdolgozott. Több filmet is rendezett. 1950-ben, 1954-ben és 1965-ben Kossuth-díjat, 1952-ben kiváló művész kitüntetést kapott. F.R. Mozart: Figaro házassága; Verdi: Don Carlos; Rossini: Tell Vilmos; Puccini: Pillangókisasszony, Bohémélet, Tosca, Manon Lescaut; Erkel F.: Hunyadi László; Beethoven: Fidelio; Kodály Z.: Székelyfonó; Bartók B.: A kékszakállú herceg vára; Farkas F.: A bűvös szekrény; Verdi: Otello; Sh.: III. Richárd, Othello; Móricz Zs.: Rokonok. Fordításai: Verdi: Simone Boccanegra (1937); Borogyin: Igor herceg (1938); Puccini: Manon Lescaut (1940); Muszorgszkij: Borisz Godunov (1955).

NÁDASDY KÁLMÁN