Nyíregyháza színészete
bár már 1813-ban is emlegetnek a városban fellépő komédiásokat és 1824. febr.-ban végeztek „teátromhoz” szükséges asztalosmunkákat, tényleges előadásokról ekkor még nincs adat. 1828-ban viszont Szlávik Károly német társ.-a bukkant fel a városban. Egyébként egészen 1844-ig nagyobb időközökben más német csoportok is játszottak Nyíregyházán. 1829 máj.-ában jelenik meg az első m. vándorszínész-együttes Balla Károly „nemzeti színművész” igazgatása alatt. Az ő nevével a következő tíz évben még többször lehet találkozni. 1839-ben Balla és Telepy György társ.-a kivételesen az 1774-ben épített nagyvendéglő belső termében léphetett fel. 1840-ben a mechanikus bábokkal mutatványozó Pratte-testvérek zavarták meg az évadot. Az érdeklődés fokozódását jelzi, hogy 1843 telén Kálmán György és Posonyi Alajos ig.-k két hónapos szezont szervezhettek. A szabadságharcig Láng Boldizsár, majd Latabár Endre jónevű társ.-ait láthatta a város közönsége. Az adatokban ezután két évtizedes hiány mutatkozik. Csak 1866-tól – de akkor már minden évről – ismeretes, mikor melyik ig. kapott tavaszi v. őszi játékengedélyt, így Kétszery József, Károlyi Lajos, Aradi Gerő. Jelentős dátum 1869. nov. 16-a, mert a város tanácsa ekkor határozta el, hogy előbb-utóbb állandó m. színházat létesít. Egyelőre azonban, rövid időközökben csak átmeneti színköröket építettek. Az első 1872-ben, a nagyvendéglő udvarán, a másodikat, fakereskedők vállalkozásaként a város másik helyén, amelyet 1875. máj. 16-án Miklósy Gyula társ.-a nyitott meg. A téglaalapra épült, deszkafalú, fazsindellyel fedett épület 260 ülő és 380 álló nézőt tudott befogadni. Újabb jónevű ig.-k – Mannsberger Jakab, Csóka Sándor, Bényei István – követték egymást. 1880. okt.-től a várost a színikerületi rendszerbe sorolták. 1885-ben Aradi Gerő bemutatta Az ember tragédiáját, egy év múlva Nagy Vince a Bánk bánt. Az évtized végére – már csak a színkör romlása miatt is – Somogyi Gyula városatya színházépítő közösséget szervezett, amely azután részvénytársasággá változva előkészítette a kőszínház létesítését. A régi épület utolsó nagy évadjában Rakodczay Pál Az ember tragédiája mellett a Leart, a III. Richárdot, A velencei kalmárt, és a Faustot is bemutatta. Az új színház, melyet Alpár Ignác tervezett, 1894. febr. 6-án nyílt meg. Egy év múlva a villanyvilágítást is bevezették. 1902-től kezdve több éves szakaszokban váltották egymást az ig.-k: 1902–1905 között Makó Lajos, 1906–13-ban Zilahy Gyula debreceni társ.-a (ekkor hol naponta, hol hetente Színházi Újság is megjelent) játszott. A háborús években s egy darabig utána is, megszűnt a folytonosság. Ekkor Patek Béla, Kiss Árpád, Heltai Hugó társ.-ai szerepeltek itt. 1925–1930 között Gulyás Menyhért, ill. Alapi Nándor Országos Kamaraszínháza látogatta Nyíregyházát. Ettől kezdve 1939-ig csak néhány napos vendégjátékok, köztük a Vígszínház és a pesti Városi Színház egy-egy produkciója bukkant fel. 1939-től a 2. világháború befejezéséig a cseretársulati rendszer keretében a közönség Szalay Károly, vitéz Tolnay Andor, s végül Földessy Géza együtteseit láthatta. Rendszeres színházi ellátást 1950-től az államosított debreceni társ., 1952-től az Állami Faluszínház nyújtott. 1955-től 1960-ig teljesen felújították az épületet, amely ettől kezdve Móricz Zsigmond Színház néven működik. Ezután két évtizeden át az Állami Déryné Színház művészei látogatták. – Ir. Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813–1893. (szerk. Margócsy József, 1990).