Nyárai Antal; Nyáray

(Nagyenyed, 1868. ápr. 13.–Bp., 1920. febr. 27.): színész. A SzAk látogatása után 1897-től a vidéki színpadokat járta, míg 1902-ben a Népszínház leszerződtette. Faragó Jenő–Barna Izsó Casanova c. daljátékának címszerepe nagy sikert hozott számára, akárcsak Eisenstein szerepe A denevérben (ifj. J. Strauss). 1907-ben a Fővárosi Cabaret Bonbonnière tagja lett. Gyakran egy műsoron belül háromféle szerepkört is betöltött (konferált, játszott, énekelt). „A királyi komédiás”-t – ahogyan Nagy Endre nevezte – az értelem, az intenzív alkotás, a figurális meglátás és a mély intelligencia jellemezte. 1909–11-ben Szegeden, 1915-ben Bécsben, 1917-ben a Király Színházban és az Apolló Kabaréban játszott. Utoljára a Medgyaszay Színházban lépett föl. F.Sz. Mercutio (Sh.: Rómeó és Júlia); Tartuffe (Molière); Bolond (Sh.: Lear király); Fegya (Tolsztoj: Élő holttest); Puzsér (Molnár F.: A doktor úr); Pfefferkorn (Lehár F.: Drótostót); Wurm, Kalb (Schiller: Ármány és szerelem); Celestin (Hervé: Nabáncsvirág).

M.A. 1888: Csóka Sándor; 1889: Bogyó Alajos; 1890: Zajonghy Elemér; 1891: Szathmáry Károly; 1893: Balogh Gyula; 1894 nyara: Füredi Károly; 1894–95: Csóka Sándor; 1896–1901: Leszkay András; 1904–1906: Szendrey Mihály; 1902–1904. máj. 4.: Népszínház; 1907: a Modern Színház Kabaréja; 908: Bonbonier Kabaré; 1909–10: Szeged; 1911: Pécs és a Délvidék; 1913. jan.: Királyi Színház, Apolló Kabaré; 1915: Royal Orfeum, Budai Színkör, 1916: Bécs; 1917–18: Királyi Színház; 1918: dec. 17.: Medgyaszai Színház; 1919: Budapesti Színház; 1919: Magyar Színház.