operett

(francia): zenés, táncos vígjáték, melyben prózai dialógusok, énekszámok és táncbetétek váltakoznak. Az érzelmes szerelmi történet állandó szereptípusai: primadonna, bonviván, szubrett, táncoskomikus; kisebb karakterszerepek. Az előadást ének- és tánckar egészíti ki. Szórakoztató szöveg, könnyen érthető, dallamos zene, látványos színpadképek és díszes kiállítású ruhák teszik népszerűvé. A 19. sz. közepén a francia vígoperából fejlődött ki Párizsban (Hervé, Offenbach), majd Bécsben (Suppé). A bécsi operett, középpontjában a dalkeringővel, ifj. Johann Strauss munkásságával érkezett csúcspontjára. A századfordulón a táncos angol operett került az előtérbe. A bécsi irányzat másodvirágzásának elindítója Lehár Ferenc, követve számos m. szerzőtől (Kálmán Imre, Jacobi Viktor stb.). A huszas évek jazzoperettjének kiemelkedő képviselője volt Ábrahám Pál. A műfaj utóvirágzásában Fényes Szabolcs munkássága jelentős. – Ir. Verő Gy.: A Népszínház Budapest színi életében, 1875–1925 (1925); Gál Gy. S.–Somogyi V.: Operettek könyve (1959); Gáspár M.: A múzsák neveletlen gyermeke (1963); Vitányi I.: A könnyű műfaj (1965); Rátonyi R.: Operett, I–II. (1984).