Orbók Loránd

(Pozsony, 1884. márc. 6.–Barcelona, 1924. jún. 20.): bábművész, drámaíró, az első hazai művészi bábszínház megteremtője. A mindössze öt évig, 1909 tavaszától – más források szerint 1910-től – 1914 nyaráig időszakosan működő Vitéz László Bábszínházat elsősorban a párizsi vásári bábjátékosok előadásai ihlették. A kezdeti időszakról kevés megbízható adat és még kevesebb tárgyi emlék maradt fenn. A Rónai Dénes Váci utcai fotóműtermében, művészszalonokban, magánlakásokban, majd az Iparművészeti Múzeumban rendezett előadások úttörő jellegének és hatásának elemzésével még adós a m. bábtörténet, de művelődéstörténeti szerepe vitathatatlan. Orbók Loránd, a kesztyűs báb megszállott szerelmese, a marionettet, mint az élő színházat utánzó, a századforduló színpadi naturalizmusát tükröző technikát, elutasította. Az I. világháború kitörése Párizsban érte, ahová kedves bábjait is magával vitte. Internálták, majd Spanyolországba ment, ahol eleinte viszontagságos körülmények közt, utcai bábjátékosként élt. Később Lorenzo d’Azertis – azért is! – néven ismert drámaíró volt. Madridi, londoni, stockholmi és berlini színpadokon aratott sikereket. A romantikus sorsú, hányatott életű művészt negyvenéves korában ragadta el a halál. A francia internálótáborban szerzett betegség végzett vele. A legenda szerint legkedvesebb bábui vele együtt pihennek a barcelonai temetőben. – Ir. Németh A.: Művészi bábjáték-törekvések hazánkban (A bábjátszás Mo.-on, 1955); Székely Gy.: Bábuk, árnyak (1972); Belistka–Scholtz H.: Vásári és művészi bábjátszás Mo.-on (1974).